Jaco Van Dormael

1

Jaco Van Dormael belga filmrendező 1957-ben látta meg a napvilágot Ixelles városában. Születése nem volt zökkenőmentes, mivel a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett, s oxigénhiányos állapotban jött a világra. Emiatt sokáig félő volt, hogy mentális sérülést szenvedett; sőt, egy ideig autista tüneteket is produkált. Németországban nőtt fel, majd családja a gyermek hét éves korában visszatért Belgiumba.

A születésekor átélt trauma hatással volt későbbi művészetére is, hiszen filmjeiben előszeretettel foglalkozik mentálisan hátrányos helyzetben élő emberekkel, gyerekekkel. Mielőtt a filmkészítés felé fordult, évekig cirkuszi bohócként dolgozott.

A neves Brüsszelben található INSAS hallgatójaként sajátította el a filmkészítés mesterségét, majd elkészítette első rövidfilmjét, melynek a Maedeli la Bréche (1981) címet adta. Az alkotás azonnal két elismerésben is részesült - Honorary Foreign Film Award és a Student Academy Award. Következő rendezése, a Totó, a hős 1991-ben került bemutatásra, s a Cannes-i filmfesztiválon a Caméra d'Or kitüntetést nyerte el.

Dormael 1996-ben mutatta be új rendezését (És a nyolcadik napon...), melynek főszerepére Daniel Auteuil-t és Pascal Duquenne-t kérte fel. A két színész szerepük kiváló megformálásáért fődíjat nyert a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, a legjobb férfi színész kategóriában. A Senki úr életei (2009) című filmdráma szintén közismert színészekkel készült el; a rendező ezúttal Sarap Polley-t és Jared Leto-t igazgatta a direktori székből. Forgatókönyvíróként részt vett A kis Nicolas nyaral (2014) című ifjúsági film megszületésénél, majd elkészítette a Legújabb testamentum (2015) című filmdrámát, melynek története szintén az ő nevéhez fűződik. A Brüsszelben élő Istenről és családjáról szóló különös film számos fesztiválon aratott sikert, és a közönség részéről is kedvező fogadtatásban részesült, emellett Golden Globe-ra is jelölték.