Jiří Menzel 1938. február 23-án született Prágában. 1962-ben diplomázott le a prágai FAMU rendezői szakán. Külföldön és hazájában is főleg filmjeiről ismert, bár több sikeres színházi darab rendezője is volt. Ezek közé tartozi a Machiavelli komédia, a Mandragora feldolgozása, melyet 11 éven át játszottak a prágai Činoherní klub nevű színházban (1965-1976). Filmrendezői sikereit az egyszerű emberek életének ábrázolásával, a bürokrácia, az erőszak, a totalitárius rendszer ellen... Több

Jiří Menzel 1938. február 23-án született Prágában. 1962-ben diplomázott le a prágai FAMU rendezői szakán. Külföldön és hazájában is főleg filmjeiről ismert, bár több sikeres színházi darab rendezője is volt. Ezek közé tartozi a Machiavelli komédia, a Mandragora feldolgozása, melyet 11 éven át játszottak a prágai Činoherní klub nevű színházban (1965-1976).

Filmrendezői sikereit az egyszerű emberek életének ábrázolásával, a bürokrácia, az erőszak, a totalitárius rendszer ellen küzdők sorsának bemutatásával vívta ki. Főhőseit gyakran Bohumil Hrabal műveiből kölcsönözte, az 1966 -es Hrabal feldolgozásáért, a Szigorúan ellenőrzött vonatokért (1966) Oscar-díjat is kapott.

A normalizációs időszak végére készítette el második Hrabal adaptációját, a Pacsirták cérnaszálon (1990) című filmjét, melyet a kommunista propaganda nem engedett kiadni, így közönség elé csak 1989 után kerülhetett. Hrabal műveinek feldolgozása mellett (Sörgyári capriccio – 1981, Hóvirágünnep – 1984) gyakorta inspirálódott Z. Svěrák műveiből (Magány az erdőszélen – 1976, Báječní muži s klikou – 1978), de nagy sikerrel dolgozta fel V. Vančura darabjait is (Szeszélyes nyár – 1968, Vége a régi időknek – 1990).

1993 és 2002 között nem rendezett, de a kétezres években nemzetközi sikerekkel tért vissza a rendezői székbe. A kritikusok Tíz perc - Cselló (2002) és az Őfelsége pincére voltam című munkáit is elismeréssel fogadták.

Karrierje során számtalan nívós szakmai díjjal jutalmazta a szakma, először 1981-ben a Sörgyári capriccio, majd 1993-ban a Iván Csonkin közkatona élete és különleges kalandjai című filmjét is díjazták a Velencei Filmfesztiválon.

Rendezői munkássága mellett színészként olyan filmekben láthattuk, mint a Ha ezernyi klarinét (1965), a Szeszélyes nyár (1968) vagy a Játék az almáért (1977).

(Beke Gábor)

#705

legnépszerűbb személyiség

#702

legnépszerűbb színész