Ronyecz Mária

3

Ronyec Mária 1944. június 25-én a békés megyei Kunágotán született. 1967-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol azonnal feltűnt drámai jellemével, a tragédiák tolmácsolására alkalmas, mély tónusú hangjával. Ezután a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, később pedig a budapesti Nemzeti Színházban játszott.

Igazi ismerettségre a nemzetiben előadott Örkény István tollából származó Sötét galamb című darab révén tett szert. A későbbiekben volt alkalma együtt játszani Básti Lajossal és Kálmán Györggyel Dürrenmatt Play Strinbergjében is.

Tehetségét 1977-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták.

1982-ben a Katona Színházhoz szerződött; haláláig hű maradt társulatához. Legemlékezetesebb színházi alakításai közé tartozik Bánk Bán Gertrudisa, Csongor és Tünde Mirigye, Goethe Faustjának Margitja vagy Lear király Reaganja.

Bársonyos orgánumát és kitűnő versmondását számos rádiófelvétel őrzi. Emlékezetes alakítást nyújtott a Szemüvegesek (1969) című drámában, Jutkaként. A szerep testhezálló volt számára, hiszen nem kellett nélkülöznie állandóan viselt, vastag szemüvegét. A művésznő hallható volt a Napló szerelmeimnek (1987) című filmben Magda hangjaként, a bárónő bőrébe bújva láthattuk az Isten veletek, barátaimban (1987), de A bunker (1977) című sorozatban is felbukkant. A ’60-as éveket felelevenítő Gothár Péter klasszikusban, a Megáll az idő (1982) című drámában is lehetőséget kapott.

Súlyos betegséggel folytatott küzdelmét 1989. november másodikán adta fel.