William Friedkin 1935. augusztus 19-én született Chicagóban. Mindkét szülője Ukrajnából kivándorolt zsidó volt; édesanyja, Rachel nővérként, édesapja, Louis pedig kereskedőként dolgozott. Több chicagói iskolába is járt, majd a Senn High Schoolban végzett, ahol úgy tűnt, kosárlabdázó karrierbe fog vágni. Tinédzser korában viszont el kezdett a filmezés iránt érdeklődni, állítása szerint az Aranypolgár volt rá az egyik legnagyobb hatással.
A középiskola befejezésével a WGN-TV-nél kezdett dolgozni. 18 éves korára pedig már egy tv-s dokumentumfilm rendezésével jelentkezett (The People vs. Paul Crump). Ezután 1965-ben rendezett még két tv-s dokumentumfilmet (The Bold Men, Pro Football: Mayhem on a Sunday Afternoon), majd lehetőséget kapott sorozatok rendezésére is, például a The Alfred Hitchcock Hour egyik utolsó epizódját is ő rendezhette. Szintén 1965-ben költözött Hollywoodba, ahol egy évvel később már tv-filmmel jelentkezett (The Thin Blue Line), 1967-ben pedig már a mozikban is bemutatták első játékfilmjét, a Good Times-t, amelyben Sonny és Cher játszotta a főszerepet. A következő években továbbra is rendezett (The Birthday Party, A fiúk a csapatban, Razzia Minsky bárjában), ám első nagy sikerét az 1971-es Francia kapcsolattal érte el. A film elsöprő sikert aratott a kritikusok körében, s az Oscar-gáláról sem távozott üres kézzel: a Francia kapcsolat lett a legjobb film, Friedkin pedig a legjobb rendezőnek járó díjat vihette haza. Ezután ő rendezte 1973-ban a William Peter Batty regényéből készült Az ördögűzőt, amelyet mai napig az egyik legjobb horrorfilmnek tartanak a laikusok és a kritikusok egyaránt. Ez a filmje is nagy sikert aratott, s 10 Oscar-díjra jelölték (köztük a Legjobb film és a Legjobb rendező díjra is), amelyből kettőt (Legjobb adaptált forgatókönyv és Legjobb hang) meg is nyert. E két nagy sikerű film után Friedkin Francis Ford Coppolával és Peter Bogdanovich-csal együtt alapított egy független produkciós céget a Paramounton belül The Directors Company néven. A társulás nem volt hosszú életű, s bár Coppola elkészítette a Magánbeszélgetés, Bogdanovich pedig a Daisy Miller című filmjét, Friedkin elhagyta a céget.
A későbbiekben Friedkin már nem tudta megismételni korábbi sikereit. Az ördögűző után egy dokumentumfilmet rendezett (Conversation with Fritz Lang), majd 1977-ben A félelem ára pedig kritikailag és anyagilag is bukás volt (ebben közrejátszhatott az is, hogy filmjét egy héttel a Csillagok háborúja előtt mutatták be, s így nem kapott kellő figyelmet). Későbbi filmje, az 1978-as Haláli meló szintén rosszul teljesített a mozi pénztáraknál, akárcsak a következő két filmje (Portyán, Az évszázad üzlete). A ’80-as években részben visszatért a tv világába egy sorozattal (Alkonyzóna egy epizódja) és két tv-filmmel (Antiterrorista Csoport, C.A. T. Squad: Python Wolf), sőt, még videoklipet is készített Laura Braningan Self Control című számához. További filmjei az évtizedből: Élni és meghalni Los Angelesben, Sátáni megszállottság. A ’90-es években leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy elkészítette a Tizenkét dühös ember remake-jét. További filmjei közül pedig csak a Jade című thrillere kapott jó kritikát, emellett rendezett horrort (A vérszomjas dada), sportfilmet (Csont nélkül) és sorozatokat is (Mesék a kriptából, Rebel Highway) az évtizedben. 2000-ben egy új filmje (A bevetés szabályai) mellett újra a mozik műsorára került Az ördögűző, ezúttal egy bővített változata, amely szép bevételt hozott Friedkin számára. A 2003-as Veszett vad után a 2006-ban bemutatott Bogárűző című filmje hozott újabb sikert számára: Cannes-ban FIPRESCI-díjat kapott a filmért. Egy évvel később a The Painter’s Voice című rövid dokumentumfilm rendezésével, illetve a Helyszínelők egy epizódjának a rendezésével jelentkezett (két évvel később a sorozat egy újabb epizódjánál is ő volt a direktor). A legutolsó általa rendezett filmet, a Gyilkos Joe-t 2011-ben mutatták be, s bár jó kritikákat kapott, a magas korhatár besorolás miatt nem tudott kellő bevételt produkálni.
William Friedkin a rendezés mellett több filmjének (például a Portyán, Élni és meghalni Los Angelesben, A vérszomjas dada) írója is volt, emellett producerként is dolgozott olyan filmjein, mint a Sátáni megszállottság, A félelem ára, vagy a The Thin Blue Line. Segítette a Papírhold című Bogdanovich-film munkálatait is, ám a stáblistára nem került fel. 1981-ben súlyos szívrohamot kapott, amelybe majdnem belehalt.
Élete során négyszer volt házas, negyedik feleségével, Sherry Lansinggel 1991 óta házasok. 2013-ban jelent meg visszaemlékezése The Friedkin Connection néven, s ugyanebben az évben kapott Életmű-díjat a 70. Velencei Filmfesztiválon.
(ArpiHajdu és Réci)
