Greguss Zoltán

0

Greguss Zoltán magyar színművész Budapesten született 1904. május 5-én, s ugyanitt hunyt el 1986. december 20-án. 17 évesen lépett a színészi pályára, mégpedig sógora, Palágyi Lajos társulatánál Szegeden. Rögtön megmutatkozott tehetsége, ennek megfelelően 1928-ban, 24 éves korában szerződtette őt a Nemzeti Színház ösztöndíjasként. Ám balszerencséjére pályája elején súlyos balesetet szenvedett egy próba közben, felépülése 4 évbe tellett. Ezt követően visszatért vidékre, többnyire vígjátékokban, komédiákban kapott kisebb-nagyobb szerepeket. 1936-ban költözött vissza a fővárosba, Jób Dániel kérésére érkezett a Vígszínházhoz. Négy évre rá a Madách Színházba szerződött át, a publikum számára legemlékezetesebb alakítása a Felkai Ferenc írta Neró című darab címszerepe volt. Komoly üzenete is volt az előadásnak, a fasizmus ellen tiltakoztak a darabbal. Ezután már Budapesten maradt, több színházban is megfordult, mint például a Művész és a Belvárosi Színház. A Madách Színházban 400-szor alakította Lennie-t John Steinbeck Egerek és emberek című darabjában. Sok filmben szerepelt, emellett a rádióban is többször hallhattuk a hangját.

Nem végezte el a Színiakadémiát, mert későbbi sógora, Palágyi Lajos már tizenhét évesen kivette a tanodából és „A színészt fiam, az élet neveli!" felkiáltással szegedi színházába vitte, ahol hat éven át gyakornokoskodott. Tehetségét 1928-ban válthatta volna fővárosi sikerre, a Nemzeti Színház ösztöndíjasaként, ám első próbái egyikén olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy hosszú ideig mozdulatlan kellett kórházban feküdnie, sőt négy évig nem állhatott színpadra sem. Az ambiciózus fiatalember azonban nem adta fel, sérüléséből lelkileg megedződve tért vissza a színjátszáshoz.

Greguss ezt követően pár évig vidéki színházakban dolgozott. Másodszor 1936-ban köszönt rá a szerencse, amikor Jób Dániel a Vígszínházhoz szerződtette. Egy évvel később megkapta első filmfőszerepét is, ám míg a színpadon a legváltozatosabb figurákat formálhatta meg, a vásznon többnyire szélhámosok, „úri betörők", házasságszédelgők és hasonló gazemberek bőrébe bújt.

1948-ban a Modern Színház igazgatója, 1949-ben a Madách tagja lett. Az ötvenes évek közepetől találták meg újra a filmesek, a legtöbbször intrikusnak, „negatív hősnek" szerződtették: török pasának (Gábor diák), korrupt ügyintézőnek (Mese a 12 találatról), de Brazovics szerepét is elnyerte (Az aranyember).

Legemlékezetesebb alakítása a Hannibál tanár úr fasisztája, Muray volt, akit méltán tarthatunk a magyar filmtöténet egyik legellenszenvesebb alakjának.