Harmadik rendezése ez Farhan Akhtarnak (Dil Chahta Hai, Lakshya), de addigra már bizonyított az első két filmjével, úgyhogy rendesen kibélelték ennek a filmnek a költségvetését, hogy megvalósíthassa elképzeléseit. (Két évre eltűnt, és semmi mást sem csinált, csak akciófilmeket nézett otthonában) Pedig tényleg rizikós volt, amit vállalt. Jóval később néztem meg az eredeti 1978-as változatot, online verzióban elérhető a youtube-on, és a hírek szerint akkora respektje van, hogy nagyon nehéz dolog ezt túlszárnyalni. Nos, Farhannak sikerült. Le voltam nyűgözve. Friss, fiatalos, és meglepően szokatlan történetvezetés, egyrészt a kettős idősík, másrészt a főszereplők motivációs előtörténete miatt, Don kettős arca, és a háttérben megbújó másik gengszter lépései miatt is. Nagyon kell figyelni, mert hiába ilyen hosszú, minden jelenetnek, minden mondatnak súlya van (egyedül a zenei betétek alatt lélegezhet fel egy kicsit az ember).
Becsülöm Farhanban, hogy nem használ idióta túlzásokat, minden hihető, mégis annyira a székbe szegezi az embert, hogy nehezen lehet ellenállni neki (van akinek sikerült?)
Adva van egy alvilági figura: Don (Shah Rukh Khan), aki egyrészt maffiavezér szeretne lenni, másrészt elkerülné a rendőrséget, amennyiben ez megoldható (nem oldható meg). Gonosz, okos, kellően elszánt, és nincsenek gátlásai. Másként nem élné túl a másnapot sem ebben a környezetben.
Nem mellékesen él ugyanott egy alteregója is, Vijay, aki egyrészt egy jóindulatú idióta, másrészt napi megélhetési gondokkal küzdő utcaénekes, aki nevelt fiát szeretné mielőbb magához venni. Sajnos a hasonlóság miatt ő húzza a rövidebbet, mint később kiderül.
Roma (Priyanka Chopra) régóta készülődik, hogy megbosszulja bátyja és sógornője halálát, amely a Don lelkén szárad, és ezért bármire képes, a harcművészeti jártassága különösen jól jön, hogy bedolgozza magát a Don legbelső köreibe.
Jasjit Ahuja (Arjun Rampal) a börtönből szabadulva csak két dologra tud gondolni: megölni Dont, és megtalálni a fiát.
De Silva rendőrfelügyyelő () csaknem húsz éve üldözi, és mindig egy nyúlfarknyival marad le arról, hogy elkaphassa, na, ő sem válogat az eszközökben, és később kiderül, hogy mi is az a "nyúlfarknyi lemaradás".
A CBI-tiszt Vishal Malik (Om Puri) már csak hab a tortán, hiszen a maffia tevékenysége annyira szerteágazó, hogy már a CBI-t is be kell vonni, ha eredményt akarnak.
És persze Anita (Isha Koppikar) Don barátnője, nekem ő csak a szépségfaktort jelentette, túl meggyőző játékot nem produkált, nem is kellett neki.
Shah Rukh Khannak újabb lehetőség adódott, hogy megmutassa, ő ma Bollywood királya, és bármit el tud játszani. A hideg rázott attól a gonoszságtól, és kegyetlenségtől, ami arra sarkallta, hogy ő legyen a legfőbb maffia vezér. Merész sakkjátékos, de a sakkot ketten játsszák, és a háttérben ott van Vardhan, aki szintén a trónra tör. A film során csak a legvégén derül ki, hogy ki a másik, aki a bábukat tologatja. Vesztére, mert Don pár lépéssel mindenki előtt jár.
Minden verekedés, minden akciójelenet, minden apró filmkocka a helyén van, nincsenek üresjáratok, és mindenki a maximálisat nyújtja. Priyanka Chopra harcművészetre járt, hogy kellően hiteles legyen a kettőse, mikor meg akarja ölni Dont, Arjun Rampal fogalmam sincs mit talált ki, hogy hiteles legyen mozgássérült szerepben, de nekem eladta egy az egyben, nyomozója közel azonos gyűlöletből táplálkozik, mint üldözöttje, a Don, játékuk ugyanarra a hullámhosszra jár, neki is csillagos ötös.
A zene! Hát arról már nem tudok jelzőket összeszedni, annyira jó a Don-téma zenéje, hogy Hrithik Roshan 2007-ben a Filmfare gálán (tisztelgésből) erre is táncolt.
Az egyik olyan film, amit én nem tudok megunni.
66 Don (2006)
Egy hétköznapi embert, Vijayt, beszervez egy rendőr, hogy a nagystílű bűnözőnek, Donnak kiadva magát, épüljön be a nemzetközi csempészbandába. De a dolgok rosszra fordulnak,... több»
Szereplők: Shahrukh Khan, Priyanka Chopra, Kareena Kapoor, Om Puri, Arjun Rampal
