[A filmről] Kifogástalan filmélményt nyújtott ez a nyilvánvalóan világ- és eseménytöredéket bemutató alkotás. Nem várhatod, hogy egy több órás játékélményt kínáló game-ből egyszeriben kerek egész nagyjátékfilmet készítsenek! Minden elvárásnak megfelelt. Az akciójelenetek grafikája kifogástalan, a többi elmegy, de nem sok van belőlük. A történetszálon számomra érezhető volt egy kis kényszeredettség. Mindemellett volt egy olyan érzésem, hogy a film főtámogatója az Audi. :D Nem tudom, miért? ;)
[A film kapcsán] [SPOILER] Mindig tetszenek azok a zsánerfilmek, ahol a főszereplő vagy főszereplők elveszítik a különleges képességüket, és be kell bizonyítaniuk önmaguknak vagy egy 3. félnek, vagy esetleg számunkra, hogy a kapott fantasztikus képességek nélkül is megállják a helyüket. Azt hiszem, hogy a kisember vigaszának is nevezhetem, de valójában szeretném hinni, hogy az életcél kérdések lecsupaszított megoldásait láttatják vagy szeretnék láttatni.
Ebben a moziban a főhősre – nekem nagyon tetszetős módon – a végletekig ráakasztják a nagybetűs HŐS jelmezt annak minden negatívumával, minden pozitívumával együtt. Teszik ezt először gagyin, azután gagyibban, majd elkezd értelmet nyerni, hogy miért is történik ez. Az utolsó képkockákban pedig egy darab mondatban egyszerre felemeli és megsemmisíti önmagát a főszereplőnk. Imádtam! Biztos, hogy eredeti nyelven ezek a szövegek is ütősebbek lehettek volna, és lehet, a fenti inkább belemagyarázás, mintsem konkrét rendezői célkitűzés.
Nekem a hős sosem tábornokokat jelentett, nem Napóleon vagy Eisenhower. Azt hiszem, az a hős, aki igazán megtestesítette a fogalmat; mindig valaki névtelen, valaki a háttérben dolgozó... milliók. Érdekes lehet, ha feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy ha hősöket kellene megnevezni, kiket mondanánk. Antigoné? Puskin? Lao-ce? Herkules? Tony Stark? Vagy filozófusok? Mitől lennének a filozófusok hősök? :) Azt hiszem, messzire mentem.
Nézzétek meg a filmet, jó lesz! ;)
