Ezen alkotásról már valószínűleg több kritika, írás, cikk, elemzés született, mint bármely más filmről. Ennek oka talán nemcsak a film önmagában vett egyedülállóságában, nagyszerűségében, utánozhatatlanságában rejlik, hanem kissé vicces módon a téma alapjául szolgáló könyv írója (Stephen King) és a rendező (Stanley Kubrick) totálisan eltérő megfogalmazásmódjában, melynek nyomán két narratíva keletkezett.
Ahogyan a sztorit a két – egyébként önmaguk területén páratlan és zseniális – alkotó végiggondolta, azzal mintha elbeszéltek volna egymás mellett. Kubrick egyszerűen a könyv olvasása után gyaníthatóan egy kvintesszenciát vont az alapanyagból, és egy specifikus vizuális látványvilágot adott vissza a könyv aprólékos tárgyalásmódjának tükörfordítása helyett. Talán az Űrodüsszeia emocionális impressziója, illetve az azt jellemző – a nézőt inkább hosszas, töprengésre ösztönző képi világ – köszönt vissza e moziban.
Sokan tudják talán, hogy az írónak annyira nem tetszett a feldolgozás, hogy majd két évtizeddel később elkészítette a saját verzióját. Több évtized távlatából letisztult ténnyé vált, hogy nemcsak valamirevaló horrorfilmet nem könnyű készíteni, de még egy kiváló író tollából származó darab sem ültethető át hatásosan a mozivászonra. Úgy tűnik, a műfaj nem különösebben vonzotta a kreatív filmeseket, illetve akik hozzáláttak vagy kellő alázat nélkül, vagy fantáziátlanul tették. Stephen King művet patinás átdolgozásban a celluloidra vinni mindössze néhány rendezőnek sikerült.
Kubrickról nem mondható el, hogy túl sok filmet készített pályafutása során, de azok a maguk műfajában meghatározók voltak. A Ragyogás imázsa a horror műfajon belül az évtizedek alatt mind a műkritikusok, mind a mozikedvelők körében nagyon magas rangra jutott – s ezt azért is kell megemlíteni, mert debütálása idején enyhén szólva nem aratott osztatlan sikert. Az USA-ban a nagyobb filmes fesztiválokon nem is szerepelt, Európában szintúgy. Sőt – bármily meglepő – meghökkentő módon még két Arany Málna díjjal is megdobálták, ami így visszatekintve azért eléggé szigorú volt. Stephen King a 70-es évek végén már ismert író volt, és a Carrie (1974) után nagyon hamar belopta magát a fantasy-misztikus-horror kedvelők szívébe. Az olvasók és a műkritikusok nem igazán értették, hogy holmi rendező miként szedheti ízeire a könyv misztikus univerzumát.
Bár a film nem rövid, ahhoz képest sokkal rövidebb, mint amilyen hosszú lett volna, ha a könyv részletekbe menő transzcendens képi világát tökéletesen adaptálja. Azzal nem lehet vádolni a készítőket, hogy nem szenteltek volna elég időt a cselekmény kibontására, magára a forgatásra, ami már 1978-ban elkezdődött – bár a Ragyogás csak 1980-ban került a mozikba.
Mint már ismert, King – saját forgatókönyve alapján – elkészítette az önálló filmes változatát a regényének. Ez azonban totális melléfogás és hiábavaló erőlködés volt, ugyanis ekkorra a Kubrick-féle eredeti nimbusza már totálisan bevehetetlenné vált – a legrangosabb horrorfilmek közé avanzsált. Ráadásul Jack Nicholson színészi pályája mindeközben hihetetlen magasba tört, maga is egy ikonikus színészóriássá vált – ez így összességében finoman szólva is komikussá tette a remake-kel történő csupán csak egy lapon említést is. Ehhez hasonló markáns disszonanciát már csak a Psycho újrafeldolgozása esetében tapasztalhattunk.
A horrormozikra jellemző formai nyelv és képi világ hatalmasat változott az elmúlt negyven évben – olyannyira, hogy már a Ragyogás kortársai is jócskán előrehaladtak a mai filmekre jellemző tematizáció irányában. Az általános atmoszférát egyik oldalról egyértelműen a nézőre gyakorolt mélyreható paranoia, illetve a testi szféra intimitása felé irányuló offenzíva kezdte uralni. A King-adaptáció misztikumát a rendező nem ilyen vizuális impressziók útján ragadta meg – a jelenetek legnagyobb része többnyire nappali fényviszonyok mellett, nagy terekben játszódik. A megvilágítások jellemzően realisztikus benyomást keltenek, az operatőri utómunkálatok túl sok képi változtatást nem eszközöltek. (Kubrick a filmjeiben elég kevés szabad kezet engedett a stábtagoknak, a beállításokat gyakran maga készítette).
A film effektív cselekménye döntő többségében két szereplő szemszögéből rajzolódik ki – mélylélektani szinten. Azzal, hogy mi is zajlik valójában, csak az anya nincs tisztában, ezzel párhuzamosan az események előrehaladtával láthatóan pszichikailag egyre jobban szétesik. Csakúgy, mint a kisfiú – Danny –, aki előtt mindinkább meglehetősen látványosan tárulnak fel az Overlook Hotel iszonytató titkai. A felvillanó, sokkoló képek formájában érkező jelenéseket a fiúcska értetlenül és megrendülve konstatálja. A lelki benyomások néha tudatosan, máskor láthatóan tudattalanul vonják őt hatásuk alá. Az apa jellemfejlődése (mely egyben egy érzékfölötti létvesztő út) még ennyire sem egyértelmű, a film központi talányát adja. A történet kezdetétől láthatóan érzelmi távolságot tart a családtagokkal szemben, mely fokozatosan megy át apatikus közönybe, egy idő után obszcén agresszióba, majd lassan paranoid tudatzavarba, ahogyan a téboly egyre inkább átveszi a tudatos én feletti hatalmat. Ahogyan a látomásai egyre elképesztőbb méreteket öltenek, úgy omlanak le erkölcsi gátlásai, és válik személyiségtorzulása visszafordíthatatlanná.
Több mozzanata a filmnek csak utólagosan válik valamelyest érhetővé, azonban csak sejtéseink lehetnek, hogy a hotel egy véget nem érő ördögi kör kibontakozása, amelynek ilyen módon lehetetlen megmondani, mik voltak az első mozzanatai és szereplői. Néhány jelenet, kép arra enged következtetni, hogy a cselekmény kilép a saját téridő síkjából, és valamiféle megoldása van a filmnek. Ez – mint egy afféle Gordiuszi csomó – csak egy más létsíkon lehet, melynek kulcstényezője talán Danny, a kisfiú lehet. Máskor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy csak egy kis ízelítőt láthattunk egy cselekményspirál frusztráló agóniájából. Mindenképpen többszöri megtekintés után vonhatjuk le csak a konklúziót, de végső megfejtés nem igazán létezik.
89 Ragyogás (1980)
Jack Torrance (Jack Nicholson) író elvállal egy nyugalmasnak ígérkező munkát: családjával télire az Overloook Hotelbe költözik, hogy ellássa az épület gondnoki teendőit. Az... több»
Szereplők: Jack Nicholson, Shelley Duvall, Danny Lloyd, Vivian Kubrick, Scatman Crothers
