Méltó Lars von Trier-hez, példátlanul tömény, nem kifejezetten az ezotériában játszódik. Benyomások, félelmek, vágyak, elfojtások. Nem mondhatni, hogy kategorikusan öncélú.
Szokványos, mondhatni jellegtelen főszereplőink a maguktól elvárhatót hozzák, egyedül Michael Wincott emelkedik ki mindebből, aki igazán elveszett tehetség, és sosem kapta meg a hozzá illő méltó szerepeket.
Dramaturgiailag hihetetlenül összetett szociológiai látlelet és görbe tükör a vallási fanatizmusnak. Egyébiránt abszolút emocionális ellentettje a korábbi Köd című feldolgozásnak, gyakorlatilag egy rekontra húzás minden tekintetben arra. Végtelenül deprimált és kétségbeejtő lezárással.
Afféle "Összeomlás" egy minimális - de csak nagyon cseppnyi "Meztelen ebéd"-del fűszerezve. A modern irodai pokol és erkölcsi hanyatlás mintaetűdje, bizonyos relevációval nyakon öntve.
68 Antikrisztus (2009)