Keveseknek ajánlom ezt a filmet. Nem szórakoztató, ez a film elgondolkodtat és idegesít egyszerre. A történet kétrétegű. A markáns vonal leginkább egyfajta mobbing, a lenézett és kihasznált segéderő iskolapéldája. A második finomabb, ám mégis nyilvánvalóan a mondanivalónak szánt réteg szól a munkahelyi zaklatásról. A háttérben érezzük, mint egy lehalkított rádiót, amiből mégis kihalljuk és felismerjük az ismerős dallamokat. Mindenki hallja, de alig tudatosul, mert olyan szinten beépül a háttérbe, hogy természetessé válik.
A főszereplő szürke kisegér persze jellemében is alkalmas arra, hogy kihasználják. (Itt gyorsan tisztázzuk, ez nem menti fel azokat, akik ocsmányul bánnak vele! Csupán tény, hogy nem tesz semmit az ellen, hogy ne váljon áldozatává az elnyomóknak.) Önmaga keltette spirálban zuhan bele a megszokásába és elfogadásába annak, hogy ő egy szolga. Közben érzi, hogy nincs rendjén az egész, de már tehetetlen. Úgy érzi, ha magát nem is tudja menteni, másnak még segíthet. Persze naiv és tapasztalatlan, ez pedig nyilvánvalóvá teszi próbálkozása kimenetelét.
Nehéz film. Akarni kell nézni, akarni kell megérteni. A megvalósítás abszolút rendben volt, a karakterek – amennyire kellett – kidolgozottak vagy épp elnagyoltak voltak. A főszereplőt nem ismertem eddig. Ahogy nézem, mostanság sorozatokban szerepel, és idén is csak 26 éves. Itt meggyőző volt a játéka.
Egy nagyvállalat vezetője asszisztensének egy napját láthatjuk. Ahogy a nő életében egyre gyakoribbá válnak a munkahelyi zaklatások, úgy dönt, eljött az ideje az ellenállásnak. több»
Szereplők: Patrick Wilson, Julia Garner, Matthew Macfadyen, Kristine Froseth, Dagmara Domińczyk
