Az egész életünket meghatározza, hogy milyen családba születünk? Nyomorba vagy gazdagságba? De még a gazdag és kiegyensúlyozott családi háttér sem nyújt teljes biztonságot a családi erőszaktól. Legyen az szexuális zaklatás, családon belüli erőszak vagy verbális erőszak. Ebben a filmben kapunk mind a háromból rendesen! Csak kapkodjuk a levegőt a film nézése közben, és azon gondolkodunk, hogy lehet túlélni ennyi szörnyűséget. Szerető család? Egy szerető édesanya, aki tudja, és végig is nézi, hogyan erőszakolja meg az apa a saját lányát, és a gyermekét teszi felelőssé ezért, és fizikailag is bántalmazza emiatt? Nagyon sok kérdés felmerül az emberben ennek a filmnek a nézése közben.
Miért nem tesz semmit? Fél? Vagy csak nem érdekli? Vannak áldozatok, akik a családtagokhoz fordulnak segítségért ilyen esetben, de nem hisznek nekik, vagy könnyebb úgy tenni, mintha nem hinnének nekik. Így a legkényelmesebb. Ebben az esetben mindenki bűnös. Az elkövető is, és aki ismeri a tényeket, az is.
Az ilyen gyermekek, akik ilyen nehéz terhet cipelnek, soha nem tudnak igazán beilleszkedni a társadalomba, legalábbis nagyon nehezen. Mindig ott kullognak utánuk a borzalmas képek, amik az agyukba vésődtek egy életre. Olyan, mint egy hátizsák, ami összeforrt velük, és nem tudják levenni. A szavak, amiket az erőszakoló apa mond az aktus közben, gyomorforgató. Kapunk hideget, meleget bőven. Harlem, 1987. Bepillantást nyerünk a szegénységbe és segélyből élők életébe, akik nem tudnak elhelyezkedni egy munkahelyen, vagy nem is akarnak. A főszereplő: Precious (Gabourey Sidibe), aki még írni és olvasni is alig tud, nem csodálkozhatunk, ha a halál után vágyódik. Szeretné, ha végre valami kizökkentené ebből a kilátástalan helyzetből. És amikor újra megtörténik az, amitől a legjobban rettegünk, a szívünk egy percre megszűnik dobogni, a lelkünk összetörik, de így törötten is szárnyra kap, és olyan szép helyekre repít minket, amit mindig is dédelgettünk az álmainkban. Valaki végre segítő jobbot nyújt nekünk az életben, és végre hisszük, hogy az élet szép, vége a szenvedésnek, de akkor kapjuk igazán az élet arculcsapását. A szerető anya: Mary (Mo'Nique Imes-Jackson). Van a filmben egy jelenet, amit még én sem tudtam befogadni igazán. A forgatókönyvírók: Geoffrey Fletcher és Sapphire remek történetet hoztak össze! A rendező: Lee Daniels nagyszerű munkát végzett! A színészi alakítás zseniális! És most felmerül mindenkiben egy kérdés, ami elhangzik a film végén: valóban minden a világegyetem ajándéka? Érdemes időt szakítani a filmre!
Harlem, 1987. A tizenhat éves Claireece „Precious” Jones (Gabourey Sidibe) a második gyermekével terhes. Ezt is az apja nemzette, aki gyermekkora óta rendszeresen megerőszakolta a... több»
