Juki-onna

Amikor a kíváncsiság veszélyesebb, mint maga a bűn
A Beugrottam egy olyan thriller, amely már az első jelenetektől kezdve képes magával ragadni a néző figyelmét. A cselekmény fokozatosan bontakozik ki, és ügyesen adagolja az információkat, ezért végig fennmarad a kíváncsiság. A történet nem a látványos akciókra épít, hanem a lassan növekvő feszültségre, amely egyre nyomasztóbbá válik. A rendező kiváló érzékkel teremti meg azt a bizonytalan légkört, amely miatt a néző soha nem lehet biztos abban, mi következik. A film ritmusa végig kiegyensúlyozott, így egyetlen jelenet sem tűnik feleslegesnek vagy elnyújtottnak. A fordulatok természetesen illeszkednek a történetbe, ezért nem hatnak erőltetettnek vagy öncélúnak. Különösen tetszett, hogy a fe... több»

Egy faj, amelyiknek a gyengeségéből adódik az agressziója
Csak egy olyan faj létezik, aki félelemből és gyávaságból öl: az ember. A legbátrabbak a védtelenek, akiknek szembe kell nézniük a veszteségeikkel és a fájdalmaikkal. Háborúk, gyilkosságok és minden, amit az elménk létrehozott, ugyanabból a forrásból táplálkozik: a félelemből. A film pontosan ezt a pusztító ösztönt vizsgálja egy látszólag jelentéktelen vidéki konfliktuson keresztül. A film témája mindenkire hatással lesz, persze attól is függ, hogy melyik oldalra állunk. Én éhgyomorra néztem meg, és annyira felkavart, hogy nehezen tudom fékezni az érzéseimet. Ez az a pont, ahol az emberi sértettség és bosszúvágy átlép minden ésszerű határt. A másik félnek okozott fájdalom és anyagi kár font... több»

A Teremtés koronái
Imádom ezt a filmet! Az életben figyelem a férfiak viselkedését és folyamatosan meg tudnak nevettetni. Mikor felnyitják egy kocsi motorháztetejét, és ott állnak hárman a bonyolult motor és vezetékek halmaza előtt és csak nézik, mintha Navier–Stokes-egyenletet kellene megoldaniuk. Számos vicces percet szereznek nekem. Egy kritikában azt olvastam, hogy a karakterek taplók. Lehet. De ha nem lennének ennyire bunkók és őrültek, a filmből csak egy nagyon felejthető nyomozós mozi maradt volna. Terry Hoitz (Mark Wahlberg) folyamatos idegbaja, eszelőssége és a kollégák ugratása, ahol mindenki partner ebben, aki nincs benne, adja meg számunkra a film velejét. E nélkül nagyjából a tizedik percnél ela... több»

Miért gondolják a férfiak, hogy az egyedül töltött estéinken csipkés fehérneműben, combfix harisnyában és tűsarkú cipőben nézzük a tévét?
Sokunknak tették már fel ezt a kérdést férfiak. Ilyenkor a helyes válasz valami olyasmi lenne, hogy: „Semmi nincs rajtam, az ágyon fekszem, és rád gondolok.” Még akkor is ezt kell mondanunk, amikor éppen egy kinyúlt pólóban, portörlő ronggyal a kezünkben takarítunk. A Sex and the City pontosan ebből az illúzióból építkezik. Abból a férfifantáziából, hogy a nő akkor is nő marad, amikor senki sem látja. Végignéztem mind a 94 részt, mini drámák, koktélok és orgazmusok végtelen váltakozását. A sorozat kétségtelenül fontos volt: nyíltan beszélt női vágyról, szexről, magányról és barátságról egy olyan időszakban, amikor ezt még mindig felszabadítónak érezték. De közben nagyon furcsa képet fest a... több»

Instant film, instant szex. 18 éven felülieknek!
Az egyik legordenárébb film tinikről, amit valaha láttam. Tíz perc után elkezdtem markolászni a plüsspatkányomat, idegi alapon. (Komolyan úgy éreztem, szükségem lenne egy bokszzsákra, ha ez a színvonal kitart a film végéig). Ki a célközönség? Azt reklámozzuk, hogy mindenki mindenkivel? Nincs ezekben a lányokban tartás? Egyszer felpróbálják őket a fiúk, aztán tovább állnak! A film annyira összemossa a barátságot, a vágyat és a státuszversenyt, hogy egy ponton már senki nem embernek, csak fogyóeszköznek tűnik. Mondjuk Tristan (Simon Rérolle) — a továbbiakban HMCS, azaz Helyi Menő Csávó — nem a legrosszabb példány, de ettől még nem lett szimpatikusabb számomra. A film olyan, mintha összeturmi... több»