Juki-onna

Visszatérés, ami nem érint meg
Nem tudtam ráhangolódni a filmre. Végig érezhető, hogy videójáték-adaptáció, a túlburjánzó CGI inkább eltávolít, mint bevon. Az első rész sem fogott meg, de ennyire üres, hangulat nélküli filmre nem számítottam. A színészek igyekeznek, a zene (Akira Yamaoka) baljós, de nem emlékezetes. Christophe Gans rendezése és forgatókönyve és a karakterek kidolgozottsága sajnos nem ad valódi lelket a köd mögé. Végül csak a homály marad, ami eltakarta a történetet és a reményt. Még a legjobb szándék sem tudta életre kelteni a film súlytalan pillanatait.

A film végén engem csak egyetlen dolog érdekelt: a szék
A történet úgy kezdődik, mint mostanság a legtöbb horrorfilm: semmi rejtély, semmi misztikum, csak egy családi dráma vagy nevezzük inkább szociokriminek. A három főszereplő, az anya, Ramóna (Danielle Deadwyler), a fia, Taylor (Peyton Jackson) és a kislány, Annie (Estella Kahiha) folyamatos, rettentően unalmas vitája, az ordibálás, a villanyszámla meg az „R” betű hasa kezdett már az agyamra menni. (Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy nem érdemes végignézni.) Leginkább ezek maradtak meg bennem, meg pár repülő serpenyő. Nem igazán izgalmas és vérfagyasztó kezdés. Azt sem tudom, hogy hányszor hangozhatott el a” T” név, vagyis Taylor rövidítve, de nagyon sokszor. Igen karcsú szövegkönyv! ... több»

Poppynak hogyan sikerült ennyi ideig életben maradnia? Mi gátolta meg abban, hogy áthajtson egy piros lámpán?
Azok táborát erősítem, akiknek nem tetszett a film. Mások vagyunk, más elvárásokkal! A film két egyetemi hallgató barátságát mutatja be, Poppy (Emily Bader) és Alex (Tom Blyth). Majdnem egy évtizeden át együtt nyaralnak, és a legjobb barátoknak nevezik magukat. A filmben közel két órán át nézzük, ahogy köröznek egymás körül, míg végül – megdöbbentő módon – összejönnek. Nőként végignézve ezt az alkotást erősen kétlem, hogy a nők így viselkednének. A férfiak pontosan tudják, miről beszélek. Pont azt testesíti meg Poppy, amitől a férfiak menekülnek. Nem szeretik, ha eszünk az autóban, ha miattunk késnek, vagy ha bezárjuk az autót a kulccsal együtt. Ezt én is alátámasztom! Ezeknek a jelenetekne... több»

Amikor 60 évesen még maffiatag vagy, a legfelső emeleten lakik a célpont, de nincs lift a házban!
Levegőt! Nem jött át a film üzenete! Rettentően unalmasan kezdődik, már ott tartottam, hogy kikapcsolom, de aztán feltűntek a maffiafőnökök is! A párbeszédek felélénkítettek és a filmnek is jót tett. Így viszont inkább lett akcióvígjáték, mintsem thriller. Két részre osztanám a történetet: az egyik, ahol Ghost Dog (Forest Whitaker) életmódját követjük nyomon, ami a szamuráj-etikán alapul (az 1659-1716-ban írt Hagakure könyv alapján,Jamamoto Cunetomo tollából, nálunk 2024-ben adták ki, és már megrendeltem). Az ő monológját hallhatjuk, erőtlenül suhogtatja a szamurájkardot, nézzük, ahogy sétálgat az utcán és pár rosszfiút hűvösre tesz. Ez lenne az akcióvonal? Nem éreztem sem az erőt, sem a fé... több»

Egy igazi csemege geg (slapstick)-rajongóknak!
Egy klasszikus brit vígjáték, amely a vizuális humorra építve meséli el egy család tengerparti nyaralását. A családtagok típusaik szerint könnyen azonosíthatók, még ha nevük kevésbé fontos is a történetben. A családtagok: nagypapa (Ronnie Barker), aki még mindig sűrűn forgolódik a csinos nők után; a felesége (Barbara New), a szenvedő típus, a Csengetett Mylord Mabelje; a fiuk (Ronnie Corbett), a maga 155 centiméterével az örök optimista („Casanova wannabe”), aki minden percben „tüzelésre” készen áll; a lányuk (Madge Hindle), a fehérbőrű, kissé teltkarcsú nő amolyan "sosem szexeltem és nem megyek férjhez"-típus; az unoka, a megátalkodott igazi rosszcsont; és marad egy kakukktojás, akit nem t... több»