Juki-onna

A Teremtés koronái
Imádom ezt a filmet! Az életben figyelem a férfiak viselkedését és folyamatosan meg tudnak nevettetni. Mikor felnyitják egy kocsi motorháztetejét, és ott állnak hárman a bonyolult motor és vezetékek halmaza előtt és csak nézik, mintha Navier–Stokes-egyenletet kellene megoldaniuk. Számos vicces percet szereznek nekem. Egy kritikában azt olvastam, hogy a karakterek taplók. Lehet. De ha nem lennének ennyire bunkók és őrültek, a filmből csak egy nagyon felejthető nyomozós mozi maradt volna. Terry Hoitz (Mark Wahlberg) folyamatos idegbaja, eszelőssége és a kollégák ugratása, ahol mindenki partner ebben, aki nincs benne, adja meg számunkra a film velejét. E nélkül nagyjából a tizedik percnél ela... több»

Miért gondolják a férfiak, hogy az egyedül töltött estéinken csipkés fehérneműben, combfix harisnyában és tűsarkú cipőben nézzük a tévét?
Sokunknak tették már fel ezt a kérdést férfiak. Ilyenkor a helyes válasz valami olyasmi lenne, hogy: „Semmi nincs rajtam, az ágyon fekszem, és rád gondolok.” Még akkor is ezt kell mondanunk, amikor éppen egy kinyúlt pólóban, portörlő ronggyal a kezünkben takarítunk. A Sex and the City pontosan ebből az illúzióból építkezik. Abból a férfifantáziából, hogy a nő akkor is nő marad, amikor senki sem látja. Végignéztem mind a 94 részt, mini drámák, koktélok és orgazmusok végtelen váltakozását. A sorozat kétségtelenül fontos volt: nyíltan beszélt női vágyról, szexről, magányról és barátságról egy olyan időszakban, amikor ezt még mindig felszabadítónak érezték. De közben nagyon furcsa képet fest a... több»

Instant film, instant szex. 18 éven felülieknek!
Az egyik legordenárébb film tinikről, amit valaha láttam. Tíz perc után elkezdtem markolászni a plüsspatkányomat, idegi alapon. (Komolyan úgy éreztem, szükségem lenne egy bokszzsákra, ha ez a színvonal kitart a film végéig). Ki a célközönség? Azt reklámozzuk, hogy mindenki mindenkivel? Nincs ezekben a lányokban tartás? Egyszer felpróbálják őket a fiúk, aztán tovább állnak! A film annyira összemossa a barátságot, a vágyat és a státuszversenyt, hogy egy ponton már senki nem embernek, csak fogyóeszköznek tűnik. Mondjuk Tristan (Simon Rérolle) — a továbbiakban HMCS, azaz Helyi Menő Csávó — nem a legrosszabb példány, de ettől még nem lett szimpatikusabb számomra. A film olyan, mintha összeturmi... több»

Esti borzongás, kisebb-nagyobb zúzódásokkal
Ha kint elcsendesedett minden, és ránk telepedett a sötétség súlya, ha megnyúltak az árnyak a komor sarkokban, húzzuk össze magunkat a fotelban, és engedjük, hogy a félelem jeges ujjai időnként megérintsék a lelkünket. Ilyenkor különösen jó érzés egy pillanatra ellenőrizni, hogy az ajtó tényleg be van-e zárva, majd csak futólag benézni az ágy alá, mert ez a történet könnyen rá tud ülni az ember idegeire. A Vak rémület nem a klasszikus értelemben vett látványos brutalitással próbál hatni, hanem sokkal inkább a képeken és az atmoszférán keresztül dolgozza meg az ember idegrendszerét. A film már az elején nem húzza az időt, hanem viszonylag gyorsan beleenged a történet közepébe, ami ettől még ... több»

Hiába a sok bunyó, nincs élet a filmben!
A 70%-os tetszési indexből arra következtettem, hogy a film valószínűleg inkább a fiúknak szól a sok bunyó miatt. Én viszont véletlenül csöppentem bele ebbe a történetbe. Nem olvastam el a tartalmát, csak elkezdtem. A történet (a forgatókönyvíró: Daniel Bernardi) egyszerű, mint a faék és biztosra veszem, hogy senki nem fogja eltörni a fotel karfáját idegfeszültség miatt. A film eleje izgalmas lett volna a bokszmérkőzéssel, ha látom, hogy a ring körül állnak a nézők és szurkolnak. Ehelyett a háttérben ücsörögtek, álldogáltak, és még két nőt is mutatnak egy asztalnál, akik ebben a jelenetben teljesen feleslegesek voltak, szerintem. Tudtommal nem így szokták nézni a meccseket, főleg ha fogadás... több»