Juki-onna

„ A nyúlon túl?”
Valami újat vártam. Egy friss történetet annyi gyenge horror után. Azt hittem, talán a film vége majd ütni fog, de első nekifutásra csak a negyedéig jutottam. Kellett két hét, hogy „regenerálódjak”. Aztán adtam neki még egy esélyt. Hátha tényleg a „nyúlon túl” (Gyalog galopp) kezdődik valami, ahol átélhetjük az izgalom minden egyes percét, és végre megérkezik a várva várt lélegzetelállító történet. Sajnos a nyúl támadása, az a két perc izgalmasabbra és viccesebbre sikeredett, mint ez a százperces történet. Inkább a kivitelezésről (Corin Hardy negyedik alkotása) van szó, mint az eredetiségről, és ez azt jelenti, hogy időről időre belebotlottunk néhány nagyon hasonló filmbe, és az az érzésün... több»

Már kétszer néztem végig a filmet, egy kukkot sem értek belőle, mert sem angolul, sem magyarul nem találtam meg, de nagyon tetszik! A végével van gondom, de majd rájövök arra is! Érdemes megnézni!

„Hát minden-minden e világon álomba ködlő furcsa álom?” (E.A.Poe)
Világszerte, évszázadokkal ezelőtt rejtélyesen köddé vált hajók bolyonganak az óceánok felszínén a való világban az utasaikkal, amire azóta sincs ésszerű magyarázat. És mégis szem és fültanúk látni és hallani vélik az éj leple alatt a matrózok vég nélküli sóhaját vagy az egykor bulizós, gazdag vendégek énekét, akik itt élnek közöttünk. A ködből átszűrődő rideg fényekkel a szakadt vitorlájú, só és alga lepte fregattokkal feltűnnek a múltbéli bűnök, a rémülettől és a gyilkosságtól tágra nyílt szemű leprás halottak, ott lebegnek a tenger mélyén, de most, hogy újra leszállt a köd, visszatérnek, hogy visszavegyék, ami az övék. A történet egy tábortűz meleg és barátságos fénye és egy pont éjfélt ... több»

"Ha békét akarsz, készülj a háborúra." Publius Flavius Vegetius Renatus
Ha egy rossz szomszéd mellé költözünk, mikor jön el az a pont, amikor olyanná válunk, mint a megszállott szomszédaink? Amikor annyira gyűlölnek, elég, ha tudják, hogy élünk, és lélegzünk és mindent megtesznek azért, hogy pokollá tegyék az életünket. Az apró beszólások, a jelentéktelennek tűnő zajok és a folyamatos megfigyelés érzése mind hozzájárulnak a feszültséghez. Legyen az egy lámpa vagy bulizás, de kimeríthetetlen a tárházuk ahhoz, hogy bosszantsák a mellettük élőket. A magyarázat néha, hogy nem élik a saját életüket. Hiszen miért fektetnek annyi időt és energiát abba, hogy a másikat bosszantsák? Elmennek a végletekig, és sajnos néhány esetben gyilkossággá fajulnak a viták. „Megéri e... több»

Visszatérés, ami nem érint meg
Nem tudtam ráhangolódni a filmre. Végig érezhető, hogy videójáték-adaptáció, a túlburjánzó CGI inkább eltávolít, mint bevon. Az első rész sem fogott meg, de ennyire üres, hangulat nélküli filmre nem számítottam. A színészek igyekeznek, a zene (Akira Yamaoka) baljós, de nem emlékezetes. Christophe Gans rendezése és forgatókönyve és a karakterek kidolgozottsága sajnos nem ad valódi lelket a köd mögé. Végül csak a homály marad, ami eltakarta a történetet és a reményt. Még a legjobb szándék sem tudta életre kelteni a film súlytalan pillanatait.