A valóság és a fantázia mosódik össze ebben az éteri drámában, amikor is Casey (Anna Cobb), a padlásszobájában élő magányos tinédzser, beleveti magát egy online, horror szerepjátékba.
Első és legfontosabb: ez nem horror! De közben horrorisztikusan nyomasztó.
Felszínesen szemlélve szimplán az internet, azon belül is a YouTube sötét oldalát mutatja be nekünk Jane Schoenbrun az első nagyjátékfilmjében, ami az átlag filmnézőnek egy halálosan lassú, vontatott és értelmetlen alkotásnak tűnhet, de valójában érzéki és elgondolkodtató mondanivaló húzódik mögötte a magányosságról és a traumákon való túllépés képtelenségéről.
A netes kihívás, amit Casey elfogad, majd élőadásban végre is hajt, az első pillanattól kezdve elkezdi befolyásolni az alvászavaros, depressziós és lelkileg összeomlott tinédzser lány életét, ez pedig nem is lehetne fájdalmasabban realisztikus. A valóságban is rengeteg, mondjuk ki kerek perec, h*lyeség üti fel a fejét a világhálón, amik aztán a rosszabbik esetben a befolyásolható emberek, főként a fiatalok életét is követelhetik.
Rengeteg kétes értelmezhetőségű mondattal, elvont és költői képpel operál, miközben a játékidő nagy részét webkamerán és videókamerán keresztül láthatjuk, ami az atmoszféra teremtésében játszik fontos szerepet. Szinte betöltötte a szobát a fojtogató üresség és magány érzése, ami miatt egy fokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mintha nem tudnám, mitől annyira ijesztő ez az állapot.
A rendezése tipikusan alacsony költségvetésű, de ehhez a történethez ez illett igazán. A kamerák szemcsés, rázkódó felvételei, a szinte élőnek tűnő sötétség, ami ugye a gyengébb minőségű gépek fő jellegzetessége és a hosszú, lassú jelenetek csak rásegítettek a némileg szürreális hangulatára.
A zenéi hol érzelmesek, hol túlvilágian... élesek? Azt hiszem, ez a jó szó rá. Tipikus indie szerzemény egy tipikusan indie filmhez.
Anna Cobb, ugyancsak az első nagyjátékfilmjében, remekelt. Tudott ijesztő és megtört is lenni, és pont olyan semleges is, amilyen eltökélt. Atya ég, az a táncos-sikoltozós jelenet... Így tovább!
Mellette érdemleges szerepet Michael J. Rogers kapott, rá sem lehet különösebb panaszom.
Összességében tökéletesen érthető, hogy miért lett olyan megosztó alkotás. Már csak a megvalósítása miatt sem való mindenkinek, de én imádtam! Egyébként is imádom a furcsa, szokatlan filmeket, de a többségét sokkal emberibbnek is találom.
Ui.:
A film 4 díjat és 22 jelölést tudhat a magáénak.
A padlásszobájában magányosan élő tinédzser, Casey elmerül egy online horrorszerepjátékban, amelyben elkezdi dokumentálni a vele történő változásokat, a valóság és... több»
