Óvakodj a bohóctól

Az első fele kicsit unalmas, de a második fele a műfajhoz képest teljesen jó. Van pár véres jelenet, van pár jó poén, még 1-2 meglepetés is, és a főszereplő csaj is jól játszik.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kövezz meg, lőjj agyon, de én nagyon jól szórakoztam. Lehet, hogy azért, mert nem ültem le elvárásokkal, és a cím miatt is valahogy úgy éreztem, hogy nem kell komolyan venni. Egy igazi komolytalan horror. Történt ugyanis, hogy főszereplőink egy unalmas kisvárosba költöznek, amiről aztán kiderül, hogy annyira nem is az. És ebbe a "káoszba" jön Frendo, a parabohóc, rendet vágni. Szó szerint és átvitt értelemben is. Van benne vér. Nem gondolom, hogy többször meg fogom nézni, de attól még nem bántam meg, hogy leültem a tévé elé. Ám nézd meg, és majd eldöntöd magad! Szóval filmre fel, és jó szórakozást! Mert mi más is lehetne egy kukoricásból kiügető bohóc? Fagyiárus? :D

Ha egy bohóc előbújik a kukoricásból, az vagy egy Stephen King-regény… vagy egy szórakoztató, de kissé butácska slasher-vígjáték. A Clown in a Cornfield az utóbbi, de nem bánjuk. Ez a film nem akarja megváltani a világot – inkább elénk dob pár véres jelenetet, pár klasszikus horrorutalást, és hagyja, hogy sodródjunk a B-kategóriás örömökkel. A hangulat creepy, a brutalitás nem finomkodik, a történet pedig pont annyira kaotikus, amennyire egy kukoricásból támadó bohóctól elvárnánk. Az igazi meglepetés viszont az, hogy van benne egy kis agyalásra is lehetőség: ki a gyilkos, miért történik mindez, és vajon kinek az agyából pattant ki ez az egész abszurd rémálom? Bár a történet helyenként bugyután billeg, a végső megoldás egész korrekt csavart hoz – még ha nem is állítja feje tetejére a műfajt. Dicséret illeti a látványt, a képi világ hatásosan kelt feszkót, a slasher jelenetek jól koreografáltak, és bár a karakterek inkább típusok, mint személyek, a színészek jól ráéreztek a játékra. A klasszikus horrorfilmekre tett utalások igazi kis kikacsintások a műfaj szerelmeseinek – érezni, hogy a készítők tisztelik a gyökereket, és nem akarják kifigurázni azt, amit maguk is szeretnek. Ez nem egy Get Out, nem is egy Sikoly, inkább egy színes, véres limonádé, ami egy nyári estén pont elég – egyszer nézhető, de annak korrekt. Ha nem zavar, hogy a kukoricásban nemcsak vér fröccsen, de néha az IQ is megpihen egy percre… akkor simán szórakoztatni fog.

Az Óvakodj a bohóctól egy könnyed szórakoztatásra épít, és nem törekszik túlkomplikált történetre vagy mély karakterek bemutatására. A film hangulata jól elkapja a kisvárosi feszült légkört, ahol a tinédzserek és a felnőttek közötti feszültség folyamatosan nő, ami jól szolgálja a horror műfaj alapvető célját, a feszültségkeltést. A bohóc figura, Frendo sokszor elég ijesztő és fenyegető. A vérengzős jelenetek pedig hoznak egy jó adag adrenalint. Ugyanakkor a karakterek inkább sablonosak, és én nem igazán tudtam velük mélyebb kapcsolatot kialakítani, nagyon gyorsan felejthetők, ami azért rontott a film összhatásán. A történet sem túl bonyolult, viszont ez inkább előnyként, mint hátrányként szolgál, ha valaki csak egy könnyed, pörgős horrort szeretne megnézni. Összességében azt mondanám, hogy az Óvakodj a bohóctól egy szórakoztató, de nem túl emlékezetes film, ami leginkább azoknak ajánlom, akik szeretik a klasszikus, vérben és ijesztgetésben gazdag filmeket, de nem várnak tőle túl sokat. Nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott, de semmi újat vagy különlegeset nem adott a műfajhoz. Nekem így nagyjából 6 pontot ér meg 10-ből.