A film forgatókönyve egy könyvadaptáción nyugszik. Viola Ardone: Il treno dei bambini című könyvét dolgozta fel kellő érzékenységgel Cristina Comencini rendező és forgatókönyvíró. A cselekmény a második világháború utáni, dél-olaszországi időszakot jeleníti meg, főszerepben egy csonka családdal: Amerigo Speranzával (Christian Cervone) és édesanyjával, Antoniettával (Serena Rossi). A rendező korhű filmvilágot teremtett a vászonra, a csontsovány, mezítlábas gyerekek pedig hitelesen ábrázolták a korszak legkeményebb kihívásait, az éhezést és nyomort.
A családot és embert próbáló helyzet mégis az árván vagy félárván maradt gyerekek jelentették. Amerigo, aki egy hétéves kisfiú, az utcán tengődik napközben, este pedig egy ágyban alszik édesanyjával, igen szegényes körülmények között. Az Olasz Nőszövetség egy olyan jótékonysági programot szervez, amiben a háború sújtotta éhező és nyomorgó gyerekek számára nyújt kiutat Észak-Olaszországba, Modenába. A program keretén belül ruházatot, cipőt és élelmiszer adnak, valamint egy hosszú vonatút után gondoskodó pótcsaládot, segítséget, lakhatást és ellátást biztosítanak a gyerekeknek. Amerigo és édesanyja nagyon nehezen szakadnak el egymástól. Érzékletesen sikerült közel hozni a nézők számára a történelem egy olyan darabkáját, amiről nagyon keveset tudunk. A cselekmény összességében átadja azt a borzalmasan nyomasztó hangulatot, érzelmi törést, amit ezek a gyerekek és édesanyák, édesapák elszenvedtek a szétszakadástól.
Amerigo egy olyan családhoz kerül, ahogy szintén nincs papája, csak egy pótmamája, aki szintén egyedül él, azonban népes rokonsággal bír, akik szintén befogadják a kisfiút a családba.
Kisebb etapokra bomlik a film szerkezete innentől, minden helyszínből bemutat egy-egy fő jelenetet, aminek során jól érzékelteti a rendező, hogy Amerigo megszerette az új családját, azonban nagyon vágyik haza édesanyjához. Az új családtól való elszakadás szintén nem könnyű, ám ami otthon várja, az egy előre érezhető fordulat. Erősre sikerült kihegyezni a fő konfliktusforrást, az anya nem képes saját féltékeny érzéseivel szembeszállni, és láthatóan nem bírja elviselni, hogy nem tudja ugyanazt megadni fiának, mint amit északon kapott. Nem vesz tudomást kisfia érzéseiről és annak súlyáról, hogy mit jelentett számára a kettős elszakadás. Nem volt kíváncsi fia történetére és megélésére.
Nagyon nem tudok egyetérteni a könyvből is idézett mondattal, ami arról szól, hogy az szeret jobban, aki elenged.
Fenéket.
Talán, ha a mai korban játszódna mindez, amikor már mobiltelefon is van, lehet, hogy nem sikerülne ennyire szívszorítóan fájdalmasra az elszakadás sem. Lehet, hogy a cselekmény is máshogy zajlott volna.
Netflix-filmek táborában ez egy kiemelkedő darab, érdemes megnézni.
96 Gyerekvonat (2024)
Egy hétéves kisfiú, Amerigo, 1946-ban elhagyja elszegényedett nápolyi családját, és vonatra száll, hogy egy gazdagabb családhoz menjen északra, egy háború utáni kezdeményezés... több»
Szereplők: Stefano Accorsi, Barbara Ronchi, Antonia Truppo, Serena Rossi, Christian Cervone
