Mater Tenebrarum, a Sötétség Anyja az egyik nagyon gonosz boszorkánymester utáni keresés, amit nyomon követhetünk a filmben.
Maga Dario Argento írta és egyben rendezte is a filmet. Talán a három film közül ez a legsötétebb és legkegyetlenebb, legalábbis az én véleményem szerint. Itt, jelen filmünkben inkább a kékes fények a dominánsak, szürkés, imbolygó, sötét árnyak, és igencsak erőteljes állatmotívumok, amelyek jellemzik az egész film menetét, szemben a Suspiria mindent beborító vörös színeivel.
A sötét narratíva nagyon erősen jelen van, és érdekes, vagy kissé obszcén módon a fókusz ugrál szereplőről szereplőre. De a vége felé persze kitisztul ez a dolog is (többek között), szerencsére.
Romano Albani képi világa nagyon domináns és lényegretörő. Tökéletesen megvilágított hátterekkel dolgozik, sőt, ismét találkozunk hatalmas belső terekkel és impozáns épületekkel. Kissé kimódolt, igencsak steril hely benyomását kelti, ahol a "történet lényegi java" játszódik, de a Suspiriaban ez is erőteljesebben látszik, persze a monumentális díszletek miatt is.
Néhol kissé kiegyensúlyozatlan, vagy "tévelygő" a szereplők játéka, szerintem egy kicsit haloványabb a szereplésük, mint a Suspiriaban. De ne vitassuk el Dario Argento vizuális orgiájának eme remek darabját, ami még negatívumai ellenére is szinte tökéletesre sikerült.
Valahogy olyan ködös, látomásszerű történetet látunk, amiben szebbnél szebb ifjonti hölgyek tűnnek fel és halnak szörnyű halált. Nálam ez sem a pozitívumok közé tartozik. A "final cut" is kissé kétarcú, de bevallom, kifejezetten erőteljes és hatásos.
Egyszóval... Nincs más, mint az a lényegi vallomás a részemről, hogy nekem mindezek a leírtak ellenére jobban tetszett (csak egy picinykét), mint a Suspiria. Sacha Pitoëff, Daria Nicolodi, Eleonora Giorgi, Irene Miracle és az átható tekintetű Ania Pieroni is megtették a magukét. A zene, amit Keith Emerson szolgáltatott, nem volt rossz, de a Goblin zenekar munkája szerintem hatásosabb volt az első részben.
Mindezek ellenére mestermunka, és egy hatalmas klasszikus.
78 Pokol (1980)
Rose Elliot, a fiatal költőnő az antikváriumban rábukkan egy latin nyelvű könyvre, E. Varelli, a neves építész naplójára. A mű rendkívül nyomasztó hatást gyakorol rá, mert... több»
Szereplők: Irene Miracle, Alida Valli, Daria Nicolodi, Feodor Chaliapin, Jr., Ania Pieroni
