Egy pillanatnyi varázs és egy csodás disszonancia az egész film. Az első 30 perc alatt nem voltam benne biztos, hogy végig tudom nézni. Úgy hullámzik a film stílusa, mint a Balaton vihar idején. Hol megnyugtatóan barátságos, hol ijesztően taszító. Hiába a három szupersztár, ha megbízzuk őket, hogy bugyuta szövegeket mondjanak érthetetlen jelenetekben, nem fogja kioltani a nagy kérdőjelet a fejemben. Mégis mi ez az egész?
A 90-es évek romantikája több filmben is előjött mostanában. Hogyha az újhullámos szeméttel nem sikerült bent tartani az öregeket a moziban, akkor majd a régi szép emlékekkel sikerül? Hát nem. Ami 30 éve is rossz volt, az most is az, hiába szép emlék. Olyan mesterien áll össze egy véget nem érő káoszban az egész világ, mintha valaki összekeverte volna a kirakós darabjait, és kiöntötte volna a földre, bizonygatva, hogy milyen szép tájképet alkotott. Köszönjük, Emese.
Az egész film keveri a Csillagok háborúja, a Gyűrűk Ura, a Ready Player One és a Disney mesék elemeit. Véletlenszerűen dobálja egymás után a formákat és az érzéseket, azt remélve, hogy kicsordul a könnyünk a gyönyörűségtől. Nekem csak a végén csordult ki a könnyem, mikor a záró jelenet kötélen egyensúlyozva sikeresen eljutott a csúcspontig.
A film kevés jelenetei közül az egyik, amit nem sikerült teljesen elrontani. A többi leginkább egy kiskamasz fantáziájához illeszkedik hangulatban és lelkesedésben. Ha a célközönség a 11-15 éves réteg volt, akkor megértem, hogy miért kellett ennyire giccses és értelmetlen forgatókönyvet összehozni.
A Russo testvérek már sok filmet sikerre vittek, ezt is megpróbálták. Felépítettek egy kártyavárat és elhitték, hogy ez egy erős vár. Csak a nézőkkel nem számoltak, akik véletlenül ledöntötték a várat, és csak egy kis halom maradt belőle. A rajzok szépek. A karakterek ötletesek. A színészek mindent megtettek. A magával ragadó hangulat is összejött. A végeredmény viszont egy képregény maradt össze nem illő részekkel és némán áradó gyerekességgel.
A film legnagyobb gyengesége a feledékenység. Ahogy a karakterek megfeledkeznek emberi mivoltukról, a robotok pedig robot mivoltukról, úgy mosódik össze a képzelet és a képzelgés, hogy a végére minden összezavarodjon.
A 90-es évek csodás világába bekerültek a szuper okos robotok és a rendet szerető emberek. Beszélhetnénk arról, hogy miért lesz a vadászból megmentő, vagy hogy Mogyi miért gondolja át az elveit, vagy hogy a főgonosz miért marad csendes merénylő, de nem érdemes. Kellenek a meglepetések, hogy ébren maradjunk.
Aki szereti a Marvel és a DC világát, annak ismerős lesz az érzés, és hamarabb magával ragadja a film. A többieknek kitartást kívánok. Csökkentett elvárások és a nagyobb élmény legyen a mottó!
61 Elektronikus állam (2025)
akció | dráma | kaland | vígjáték
Egy árva tinédzser egy kedves, de titokzatos robottal és egy különc csavargóval járja be az amerikai nyugatot, hogy megkeresse öccsét. több»
Szereplők: Woody Harrelson, Chris Pratt, Stanley Tucci, Billy Bob Thornton, Millie Bobby Brown
