fankbringa

A film legnagyobb erénye, hogy megmarad az x-aktás vonalnál. Semmi cicoma, semmi látványorgia. Egyszerű retro trükkök mögé van rejtve a történet. Egy városi ellátogat vidékre és szembesül a furcsa dolgokkal. Sosem derül ki a filmből, hogy megtörtént-e bármi, amit láttunk. A hihetetlen tájak és helyszínválasztások adnak egy alap tábortüzes hangulatot az egésznek. Mindenki segítőkész, mindenki barátságos. Mintha Brazília a világ legbiztonságosabb helye lenne. Leszámítva persze a megmagyarázhatatlan eltűnéseket. Kapunk egy összetákolt magyarázatot, érjük be vele. Számomra maximum egyszer nézős.

Doktor Mixer
Az Űrkadét egy lányról szól, aki megtanult úszni az alligátorok közt és gondolta, beúszik a cápák közé, hogy feljusson az űrbe. A zűr és a katasztrófa garantált. Kissé szeleburdi, kissé extravagáns, de céltudatos és kedves lány, akiért végig izgulhatunk. Olyan érzésem volt, mintha valaki megnézte volna a Doktor Szöszit és kitalálta, hogy akkor csinál egy űrutazásos verziót. Sikerült megtalálni az összhangot a teljes idiotizmus és a magával ragadó érzelmek közt. Emma Roberts végig olyan, mint egy túlmozgásos kiskedvenc. Nem veszi komolyan és nem is akar más lenni, mint egy túlkompenzáló bártündér. Ahogy elindul a történet, már sejteni lehet, hogy ennek jó vége lesz. A történet néha megpróbál ... több»

Gödörből kráterbe
A bunker csendjéből feltűnt csendes morajlás olyan volt, mint egy támadó farkasfalka nesze. Elhisszük, hogy minket nem érint, de azért ijesztő. Majdnem egy órát hallgattam és néztem a fenyegetést, mire el tudtam engedni magam és végre tudtam élvezni a filmet. Az első egy órát nem tudtam hová tenni. Ott volt a falka, de sosem ért el hozzám. Megszoktam, hogy a katasztrófafilm félelmetes, a road movie vicces és szórakoztató, az apokaliptikus film pedig lenyűgöző és minden igényt kielégítően hangulatos. Hát ez nem olyan. Gerard Butler, a kissé megfáradt, hétköznapi hős éli a grönlandi munkatábor átlagos lakóinak átlagos életét. Roncsvadászként járja a környéket, és nagyon elégedett a munkájával.... több»

Kedves kis film. Benne van egy naiv optimizmus, amitől a fiatalok is kedvet kapnak, hogy megnézzék és izguljanak a visszatérésnél. Igazi '80-as évek hangulat. A frizurák, sminkek mind megidézik a korszakot. A 80386-os processzor megalkotásának idejéből, amikor a számítógép már többet tudott, és komolyan számítottak rá. Ma egy zsebszámológépnek nagyobb a számítási kapacitása, mint akkor a NASA-nak. Szerencsére senki sem vette komolyan a filmet, ettől lett olyan szerethető. Ez a korszak elmúlt, és a világ is megváltozott, de másfél órára megadja a retro életérzést.

Propaganda a boldogságért
A filmet megnézve két dolog volt a legmeglepőbb: 1 órával kezdés előtt néztem, hogy van még sok ülőhely. Kezdésre ezek szinte mind elfogytak. A másik, hogy a film egyből azzal indult, hogy bevonta a nézőt, mint egy online programon. Ez a bevonódás és filmes távolságtartás pulzálóan váltakozott, mint az élet szokott. Nem készült csodával és nem készült lenyűgözni senkit. A filmben hatalmas szerepet kapott a hang és a szöveg. A látvány csak ezt szolgálta ki. Emiatt nagy felelőssége volt a fordítóknak és a magyar szinkronnak. Szerintem mindenki kiválóan teljesített. Az a tiszteletteljes, hipnotikus mese, ami végigkísérte a képsorokat, egy komoly, tömény üzenet volt. Betartotta a határokat, a ke... több»