Az elmúlt évek életrajzi filmjei kirajzoltak egy vonalat. A Marvel-filmekhez hasonló sikerrel és elszántsággal mutatták be a korszakalkotó művészeket. Michaelt elővenni nagy bátorság volt, mert a médiamegjelenése igencsak vegyesre sikerült. Közel 20 évnek kellett eltelnie, hogy valaki filmre vigye a történetét. Kiválóan sikerült.
Antoine Fuqua egy zseni. Nem ez az első sikeres filmje, és reméljük, nem is az utolsó. Szereti a személyes hangulatú képi megoldásokat és imádja a történetet mesélni a kamerával. Michael története pedig megérdemli a figyelmet. A zenész és mondanivalója iránti teljes tisztelet ott van a legtöbb jelenetben. A film nem csak elmeséli képekben, hogy mi történt, hanem közvetíti Michael érzéseit, gondolkodásmódját, kapcsolatát a zenével, kapcsolatát a rajongókkal és a tiszta szeretettel. Ikonikus mondata volt a "Szeretlek titeket", ami a filmből sem hiányozhatott.
Jaafar Jackson 2 évig készült a filmre. Sok időt töltöttek együtt Michaellel, de aztán eltelt 15 év nélküle, mire nekifogott a filmnek. A színészetet is akkor kezdte tanulni és a koreográfiákat is. Emiatt lehet hiányérzetünk. Az energia, a mozdulatok és a hang zseniálisan átjön a filmben. A tökéletesség hajszolása és formáló hatása látványos az alakításában. Michael egyedi akart lenni és ezt nézőként akkor is érzékelnénk, ha nem mondta volna olyan sokszor.
Számomra ez a film egy egyszemélyes portré volt, ami sokszor volt megható, megindító és lenyűgöző. Sokkal élvezetesebb, mint egy interjú, egy dokumentumfilm vagy egyéb merev műfaj. A gyors események, a pörgés Michael életében is jelen volt és ennek szellemében a vágások és a tempó végig gyors és lendületes maradt. A film 2 órája alatt nem volt idő unatkozni. A The Jacksons 20 évét láthatjuk a kezdetektől a győzelemig. Ez egy ikonikus pont a karrierjében és igazi csúcspontot ad a filmek is. A történelemkönyvek miatt nehéz lenne meglepetéssel befejezni az első filmet, nem is törekedtek rá. A katarzis megérkezett a végére.
Az első 30 év fért bele 120 percbe és így is sok minden kimaradt. Lehet bánkódni az egyoldalú látásmódon, a kimaradt és fontos részleteken, a kisebb csúsztatásokon, időbeli problémákon, a jótékonyságai utóéletéről, hogy egy szentként állítják be, de ez nem rontja a film értékét. Michael volt a pop királya. Sok kihívója akadt, mint Prince a maga idejében, de a cím nála maradt. Aki kíváncsi erre a tisztelgésre, készüljön fel egy varázslatos utazásra és vágjon bele.
86 Michael (2026)
dráma | életrajzi | történelmi
Lebilincselő portré Michael Jacksonról, a bonyolult emberről és zseniális művészről, aki csodagyerekként született, felnőttként pedig a pop vitathatatlan királya lett. Egy... több»
