Aki bújt 2: Jövök!

Egy nagyon könnyen felejthető film, de az általa kapott hangulat felejthetetlen. Remek színészek!

Meglettem volna sátánozás, felesleges testvéri dráma és káromkodás nélkül. Egyébként meg lehet nézni, a minőségével nincs gond, csak fehér Monstert ivó, menősködő óvodás vibe-ja van. Igazi rosszfiúk készítették, nagyon cool arcok.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nyoma sincs az első rész frisseségének és sodrásának, csupán egy-két jelenet erejéig tudta hozni az előző epizód hangulatát. A paprika spray-es résznél többször is elnevettem magam, és a főgenya egyik-másik megnyilvánulása valóban hidegrázós volt, az... Többonban más újdonságot nem hozott a folytatás. A főhősünk egy kifáradt, panaszkodós rinyagéppé vált az előző részben megismert kőkemény csajból, mivel a történet tulajdonképpen az előző film utolsó képkockáival kezdődik. Gondolom, az lett volna a koncepció, hogy tele a hócipője az egésszel, amit meg is értek, de a béna forgatókönyv miatt teljesen máshogy jön le. Sajnos a folytatásból hiányzik mindaz az eredetiség, ami az első részt annyira klasszá tette; a felrobbanó embereken valahogy nem tudott a rendezőpáros túllépni, de itt már meglehetősen unalmas. Hiába az impozáns szereplőgárda, klisékből építkező tucathorrort csináltak egy kiváló filmből, ezért igazán kár volt folytatni.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Főhősnőnk nem ússza meg a következő játékot, mert indul egy újabb kör a "bújócskából". Persze a megszokott horrorvígjátékos módon. Ezek mellé még rég nem látott húga is belecsöppen a dolgokba mint játéktárs. (A részt majdnem végigcivakodják, se veled... Több, se nélküled, és egyéb mellékes...) A sátánista kétbalkezes arisztokraták összegyűlnek, hogy Elijah Wood (játékmester/Mr. Le Bail) irányításával újra vadásszanak (meg persze szórakoztassanak :) ). A fődíj a világuralom. Végül a csaj egy "kiskaput" használva, esküvői ceremónia keretében kicselezi őket, és a zárás hasonló az első részhez. Bumm... Szerintem nagyjából nyújtja azt, amit az első rész. A horrorvígjátékos bohókás hangulat megvan. Nem untatott. Gondolkodni nem igazán kell rajta. (Mert nem nagyon van min...) Csak hátradőlni és nézni a történéseket.