Eastern79

Felesleges folytatás
Nyomába sem ér az előző résznek, nekem nagyon erőltetettnek hatott, olyan volt mintha a ChatGPT-vel íratták volna a forgatókönyvet. A régi szereplők visszahozása még jól is elsülhetett volna, de ebben az esetben inkább csak nézőcsalogató biodíszletként funkcionáltak a lapos és unalmasan kiszámítható történet miatt. Courteney Cox pedig borzalmasan néz ki, az agyonbotoxolt arca nagyobb horror, mint a történet maga.

Kreatív borzongás
Tucatnyi olyan horrorfilm készül, ahol valamilyen ősi, misztikus, netán elátkozott tárgy miatt hullanak az emberek, mert szellemek, egyéb entitások vagy átkok kapcsolódnak hozzájuk. A Halálsíp csavart egyet ezen a gondolatmeneten, és főhőseink a saját halálukat idézik meg, vagyis ha az éppen 19 éves szereplő 40 évesen halt volna meg eredetileg, akkor a síp hangjának hatására a halál a 40 éves énjének a képében látogatta meg, és pontosan úgy fog meghalni, mint ahogy az eredetileg történt volna. A CGI egészen kiváló, és tényleg olyan jeleneteket kreáltak a készítők, hogy néha nem tudtam eldönteni, a technikai bravúron lepődtem-e meg jobban vagy pedig a látványon. Például az autóbalesetes srác ... több»

Zombi light
Sajnos sikerült a készítőknek egy egészen remek ötletet rettenetesen unalmasan megvalósítani. A hangulatos kezdés után a cselekmény hullámzó, a történetvezetés lassú, és sajnos elég kevés az akció. Az összetevőkkel nincs baj, az arányokkal már annál inkább. A CGI közepes, és a horrorelemek lehettek volna azért bevállalósabbak is, bár a robbanó szarvasok kétségtelenül mulatságosak. A cicát sajnáltam, a patkányokból meg kb. semmi sem látszott, de azért kapunk még felrobbanó fejeket és sugárban hányó zombit is. A karakterek kidolgozatlanok, sablonosak, a viccek pedig, hát... szódával elmegy. A nagy reklámhadjárat ellenére nem lett valami nagy durranás, kihagyott ziccer...

Segélykiáltás a társadalmi hierarchia poklából
Sam Raimi új filmje horrorként lett beharangozva, de éppen horrorelemekből van benne a legkevesebb, viszont annál több társadalomkritika. Adott az alulértékelt alkalmazott kontra beképzelt főnök konfliktus, aminek a feszültségét meghatványozza azzal, hogy csupán ketten élnek túl egy repülőgép-balesetet, és egymásra utalva sodródnak partra egy szigeten. Egészen az utolsó negyedóráig nem tudjuk biztosan, vajon ki is a valódi antagonistája a történetnek, akkor viszont az is kiderül, hogy nem csupán arról a mára már sajnos általános jelenségről van szó, hogy gyakran azt facsarják ki a legjobban, aki valóban lelkiismeretesen dolgozik, hanem arról is, hogy ennek milyen mentálhigiénés következménye... több»

Senki sem tévedhetetlen
Timur Bekmambetov a Wanted óta a kedvenc rendezőim egyike és most sem csalódtam. A Mesterséges kegyelem a sci- fi keretein belül keresi a választ arra, hogy vajon mennyire tévedhetetlen egyrészt a mesterséges intelligencia, másrészt pedig maga az ember és pontosan rávilágít arra, hogy az igazság olykor nem is annyira egyértelmű. Kicsit nehezen indul be a történet, mert őszintén szólva nem voltam elragadtatva tőle, hogy a másnapos Chris Pratt unott fejét bámuljam, de szerencsére a hasonlóan kevésszereplős filmek buktatóit remekül kikerülte. Egy klasszikus bűnügy legkevésbé sem klasszikus nyomozását követhetjük nyomon, és ahogy telik az idő, egyre izgalmasabb és persze akciódúsabb lesz a sztor... több»