Lisa Frankenstein

Zelda Williamset nyugodt szívvel nevezhetjük a női Tim Burtonnek. A Lisa Frankenstein egy hihetetlenül stílusos és hangulatos fantasy, amit elsősorban annak a remek húzásnak köszönhet, hogy a gótikus horror elemeit a nyolcvanas évek végével és némi romantikával turmixolta össze, megszórva egy csipetnyi kifinomult, ám annál fanyarabb fekete humorral. Keserédes mese ez a szerelemről, életről és halálról valami megfoghatatlan bájjal nyakon öntve. Rendkívül szórakoztató, meghökkentő, olykor megmosolyogtató, szívhez szóló nagybetűs MOZIÉLMÉNY.

Nagyon féltem, hogy nehéz lesz férfiként rezonálni vele, de pozitívan csalódtam ilyen szempontból. A történet elég őrült, de szinte mindig azt éreztem, hogy komfortzónán belül mozognak az események, ritkán mentek el úgy igazán atombeteg irányba. Szóv... Többal lehetett volna intenzívebb az élmény, de összességében így is egy elég kreatív, különleges romkom, amire simán be lehet ülni. Nem tudom, lesz-e folytatás, nem jósolnak neki túl erős kezdést, viszont olcsó volt leforgatni, szóval ki tudja. Reméljük, ha igen, akkor némi tapasztalattal felvértezve Zelda Williams kicsit bátrabb lesz, és jobban elengedik a gyeplőt. Ja és az apuka szövegei zseniálisak, keveset beszél, de az kb. mindig üt. :D

Számomra ami valamelyest megmentette a filmet, az a hangulata volt. Maga a történet végtelenül egyszerű és kiszámítható, nincsenek benne igazi karakterek. A zenék is picit dobnak rajta. Bennem mély nyomot nem hagyott, pedig nagyon szerettem volna szeretni.

Ez egy szuper vicces film, ha valaki rá tud állni a hullámhosszára. Elsőre elcseszett tinihorrornak tűnik, de annál jobb. Egy 1989-ben játszódó agymenést látunk, amiben egy fura lány és egy feltámadt hulla a főszereplők. A cím Mary Shelley-re utal, de a családi felállás inkább hamupipőkés (közben a gonosz mostoha inkább hófehérkés). A történet maga nem komplex, de összességében nagyon jó a hangulata, poénosan van megcsinálva (kétségtelenül egyedi stílusban, ami nem mindenkinek fog működni). A zenék jók!