Ha fel lehetne szívni injekciós tűbe a mozit, valszeg azzal lőném magam.
Elég jó arányban nyerek premier előtti vetítésekre, szóval ezeken évente többször is össze lehet futni velem. Amit nem így nézek meg, arra sajnos kénytelen vagyok jegyet váltani.
Instán mindig megosztom min voltam moziban: @mozinaplo
Letterboxd-on még aktívabb vagyok (ugyanezen a néven).
Kedvenc filmem egyértelműen a Ponyvaregény, már csak azért is mert a filmművészet egy egészen új világát nyitotta meg előttem, addig nem igazán láttam olyat hogy valami véresen viccesen legyen szórakoztató, vagy éppen 2,5 óra pofázással maradjon érdekes majdnem minden másodperce. Nem túlzás mondani, hogy teljesen új mederbe terelte a filmekkel kapcsolatos ízlésem és az az időszak volt filmfalásom aranykora, amikor először merültem el az ahhoz hasonló darabok világában akár otthon, akár moziban.
Imádom a '80-'90-es évek hongkongi akciófilmjeit (John Woo egy született zseni), szeretem a művésziesebb horrorokat, de azt is ha csak simán g**i véres, szeretem a trash-t legyen az amerikai vagy európai (heló Margheriti és Castellari), de nem jön be mikor szándékosan szarnak szánják és elviccelik. A fekete-fehér szamuráj filmek zseniálisak, ugyanakkor a spagetti westerneket nehezen viselem (de azért fogyasztom őket szorgosan, és találtam nagy kedvenceket is köztük), egy másik anti-műfajom pedig sajna a régi francia thriller-krimi amit nagyjából 10 percig imádok, aztán elkezdem érvágósan unni szinte kivétel nélkül az összeset.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
80 Ősi ösztön (2026)
Elnézve Johannes Roberts filmjeinek átlagát a pontozós oldalakon, a brit rendező finoman szólva sem mesterműveiről híres, pedig tizenöt nagyjátékfilmmel olyan alkotókat előz, mint Quentin Tarantino vagy Paul Thomas Anderson, tapasztalatnak tehát nincs híján. Ennek fényében kicsit félve ültem be az Ősi ösztönre, azonban hosszú évek óta az egyik legjobb B-kategóriás horrorélményemmel távoztam. Sok remek horrorfilm próbálja nehéz témákkal nyomasztani a nézőt, az Ősi ösztön azonban nem tartozik közéjük: ugyan megbújik a háttérben egy családi szál, ez azonban kvázi csak alibi, hogy beleszuszakoljanak valami drámai ívet és karakterfejlődés-félét a filmbe, de abszolút nem jelentős, és szerencsére n... több»