Ha fel lehetne szívni injekciós tűbe a mozit, valszeg azzal lőném magam.
Elég jó arányban nyerek premier előtti vetítésekre, szóval ezeken évente többször is össze lehet futni velem. Amit nem így nézek meg, arra sajnos kénytelen vagyok jegyet váltani.
Instán mindig megosztom min voltam moziban: @mozinaplo
Letterboxd-on még aktívabb vagyok (ugyanezen a néven).
Kedvenc filmem egyértelműen a Ponyvaregény, már csak azért is mert a filmművészet egy egészen új világát nyitotta meg előttem, addig nem igazán láttam olyat hogy valami véresen viccesen legyen szórakoztató, vagy éppen 2,5 óra pofázással maradjon érdekes majdnem minden másodperce. Nem túlzás mondani, hogy teljesen új mederbe terelte a filmekkel kapcsolatos ízlésem és az az időszak volt filmfalásom aranykora, amikor először merültem el az ahhoz hasonló darabok világában akár otthon, akár moziban.
Imádom a '80-'90-es évek hongkongi akciófilmjeit (John Woo egy született zseni), szeretem a művésziesebb horrorokat, de azt is ha csak simán g**i véres, szeretem a trash-t legyen az amerikai vagy európai (heló Margheriti és Castellari), de nem jön be mikor szándékosan szarnak szánják és elviccelik. A fekete-fehér szamuráj filmek zseniálisak, ugyanakkor a spagetti westerneket nehezen viselem (de azért fogyasztom őket szorgosan, és találtam nagy kedvenceket is köztük), egy másik anti-műfajom pedig sajna a régi francia thriller-krimi amit nagyjából 10 percig imádok, aztán elkezdem érvágósan unni szinte kivétel nélkül az összeset.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
78 A menekülő ember (2025)
Edgar Wright sokunk számára kultikus rendezővé nőtte ki magát: a Cornetto-trilógia, a Scott Pilgrim, de még a 2017-es Baby Driver is egészen különleges filmélmény volt, melyekhez foghatót nagyon keveseknek sikerült csak készíteni. Éppen ezért akkora csalódás A menekülő ember: sokkal több kreativitást vártam volna egy ilyen filmográfiával rendelkező direktortól. Már csak azért is fájó, hogy ennyire szürke lett A menekülő ember, mert egyfajta szerelemprojektje volt Wrightnak: Arnold Schwarzenegger nem éppen könyvhű, 1987-es adaptációját például már tinikorában sem igazán kedvelte, így inkább Stephen King azonos című regényéhez nyúlt vissza, amire a szerző is áldását adta. Ebben egyébként nincs... több»