Ősi ösztön

Elnézve Johannes Roberts filmjeinek átlagát a pontozós oldalakon, a brit rendező finoman szólva sem mesterműveiről híres, pedig tizenöt nagyjátékfilmmel olyan alkotókat előz, mint Quentin Tarantino vagy Paul Thomas Anderson, tapasztalatnak tehát ninc... Teljes kritika

Az Ősi ösztön megnézése után vegyes érzéseim maradtak, inkább csalódott voltam, mint elégedett. A film hangulata és a plakát alapján valami sokkal erősebb, feszültebb és mélyebb történetre számítottam. Úgy éreztem, hogy egy igazán nyomasztó, ösztönökre építő film lesz, ami végig bennem marad. Ehhez képest a végeredmény sajnos csak részben működött. A történet alapötlete nem rossz, mert az emberi ösztönökről, félelmekről és belső harcokról próbál szólni. Viszont a film nem bontja ki ezt igazán. Sok jelenet lassú volt, és gyakran azt éreztem, hogy nem történik semmi igazán fontos. Volt időm unatkozni, pedig ennél a témánál inkább folyamatos feszültséget vártam volna. A szereplők sem kerültek igazán közel hozzám. Nehéz volt velük együttérezni, nem adtak hozzá sokat a hangulathoz. A film próbált sötét és nyomasztó lenni, de ez inkább csak külsőségekben jelent meg, belül nem igazán hatott rám. A látvány rendben volt, de semmi különleges nem maradt meg belőle. Nem voltak igazán emlékezetes jelenetek, amik miatt később is visszagondolnék a filmre. Összességében az Ősi ösztön kicsit gyenge lett számomra. Nem rossz film, de nem is olyan, amire azt mondanám, hogy megérte a várakozást. Többet vártam tőle, főleg hangulatban és feszültségben, de ezek sajnos végül elmaradtak.

Az egyetlen pozitívum a rövidsége.

Komolyan, nem gondoltam volna, hogy egy csimpánzos horror így be fog ütni. A felépítés, a lassú feszültség és amikor elszabadul a pokol… na az real deal. Teljesen más vibe, mint a tipikus slasher filmek, és akinek bejön a vadállati fenyegetés, az imádni fogja.