Ki hitte volna? 2.: Az esküvő

Sajnos gyenge lett, de az a fél perc a legvégén... na, az frenetikus :D És csak viszonyításképpen az első rész nagyjából végig ilyen, ez árnyéka se, + nem jó, ha egy folytatás már egyből úgy kezd, hogy kukázza az első/előző rész lényegét, ill. itt pr... Többóbálták tovább pörgetni valahogy, de nagyon kevés. Az első rész viszont kötelező! Ez felejthető, kár érte.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Őszintén szólva kicsit tartottam a Ki hitte volna? 2.: Az esküvő című filmtől, mert a vígjátékok folytatásai elég gyakran megbicsaklanak, de ez a rész nálam kifejezetten betalált! Ha egy könnyed, pörgős és felhőtlenül szórakoztató mozira vágytok a ha... Többverokkal vagy a családdal, ezt érdemes beiktatni. A sztori ott pörög fel igazán, ahol a DNS-tesztes kulturális kavarodás találkozik az esküvői készülődés teljes káoszával. Christian Clavier és Didier Bourdon párosa zseniális: az a fajta apuka-kémia van köztük, ahol a feszengő arisztokrata és a laza autókereskedő folyamatosan egymás agyára megy. A plakáton lévő bajor bőrnadrágos meg indián jelmezes portrék már önmagukban előrevetítik a félreértések és a váratlan rokoni szálak tömkelegét. A film nem akar mély filozófiát eladni, viszont tökéletesen kifigurázza a családi előítéleteket, a származási sztereotípiákat és az esküvői stresszt. A ritmusa nagyon jó, a poénok nem érződnek erőltetettnek, és végig megmarad a vidám, szellemes francia hangulat. Simán hozza az első rész szintjét, sőt, a lagzis bonyodalmakkal még rá is tudott tenni egy lapáttal!

A Ki hitte volna? 2. számomra egy kellemes, könnyed vígjáték volt, amit jó hangulatban lehet végignézni, bár nem lett belőle az a film, amit sokáig emlegetnék. A történet már az elején meglehetősen mozgalmas, az esküvő körüli bonyodalmakat pedig csal... Többádi problémák, titkok és félreértések teszik még kuszábbá. A film egyik erőssége, hogy szinte folyamatosan történik valami, így igazán nem lehet unatkozni rajta, habár a szereplők ugyan néha már túlságosan is rájátszanak a saját karakterükre. Ugyanakkor a történet nem tartogat túl sok meglepetést, és időnként az az érzésem támadt, hogy a film ugyanazokra a poénokra támaszkodik, csak más helyzetekben. Elfért volna benne valamivel több friss ötlet és néhány váratlan fordulat is. Összességében egy szerethető, könnyen fogyasztható családi vígjáték. Jól szórakoztam rajta, de nálam inkább az "egyszer jó volt" kategóriába került.

Ritka, amikor egy második rész ugyanolyan jó, mint az első, most ez sikerült! Nekem bejött!