Jorge Grau két filmet rendezett mindösszesen (a másik felejthető), de ez a mozija egyszerűen zseniálisra sikerült. Sandro Continenza és Marcello Coscia forgatókönyvéből egy kifejezetten hatásos és ütős filmet készített.
Filmünk kezdetén látjuk, amint főhősünk, George (Ray Lovelock) éppen a hétvégi pihenőjére készül. Látjuk, ahogy becsukja kis boltjának, egy antikvitásnak az ajtaját, és motorral elindul a hétvégi háza felé.
Látjuk a zsúfolt, fullasztó, bedugult nagyvárost, a mérgeket köhögő kéményeket, a rohanó, semmivel és senkivel nem foglalkozó embertömeget... George innen próbál kiszabadulni, és keményen húzza a gázkart, hogy minél gyorsabban maga mögött hagyja a káoszt.
Ám pechjére ahogy megáll tankolni, egy ifjú hölgy, Edna (Cristina Galbó) neki tolat a motorjának, így tönkre téve azt. Nem sokkal a baleset után Edna felajánlja a férfinak, hogy ha elmennek a drogfüggőségéből éppen kigyógyulófélben lévő nővéréhez, Katie-hez (Jeannine Mestre) és a kissé fura férjéhez, a természetfotós Martinhoz (José Lifante), odaadja a kocsiját, hogy George is el tudjon jutni a hétvégi házához. George úriember, és természetesen belemegy... Így elindulnak az isten háta mögötti kis faluba.
Francisco Sempere operatőr nagyon szépen, lassan adagolja képi világával a közelgő tragédiát. A bűzös nagyvárosból átugrunk a csendes, kis mezőgazdasági faluba, ahol a csend, nyugalom és a tiszta levegő az úr. Vagyis optimális esetben ugye ez lenne.
Láthatjuk, hogy eddig minden szép és tökéletes, de akad itt egy apróbb probléma, mint ahogy az sok horrorfilmnél lenni szokott ugyebár. Hiszen, mint a film mutatja, a közeli réten egy új rovarirtó módszert tesztelnek, egy nagyon fura mezőgazdasági gép olyan halálos sugárzást bocsát ki, ami által a rovarok egymást gyilkolják le.
Természetesen tudjuk, hogy ez egy zombifilm, nem lesz nehéz kitalálnunk, hogy a helyi elhunytakra is rémisztő hatással van a végzetes sugárzás. Így nem is olyan sokkal filmünk kezdő képsorai után megjelenik az első élőhalott, egy nemrégiben vízbe fulladt helyi férfi.
Hősnőnk, Edna be is pánikol rendesen, és a két fiatal még nem is sejti, hogy ez még csak a rettenetes kezdete egy olyan félelmetes kórházzal, temetővel, idióta rendőrökkel és persze zombikkal fűszerezett kalandnak, aminek korántsem happy end lesz a vége.
A zombik ábrázolása itt igencsak újszerűen láttatik. Fulci, Argento, Romero, Paco Plaza, vagy éppen Lamberto Bava más aspektusból, más szemszögből, más indíttatásból és más tartalmi mondanivalókkal "látja el" a zombikat. Itt az élőhalottak rettentő kínosan lassan haladnak, mimikájuk megdermedt, de mégis brutálisan hatnak a nézőkre. Mintha csak egy nyugdíjas otthon békés lakóinak ebéd utáni sétáját néznénk.
Félhomály, netán hátulról, enyhén bevilágított éjszakai helyszín, vagy éppen szűk helyek, apró mozgástér, és az élőhalottak nem állnak meg. Giuliano Sorgini zenéje pedig még keményen rá is erősít erre a hátborzongató képi világra.
Nem értjük a támadások okát (a sugárzás lehet a fő ok), és ez a rémisztő, hiszen nincsen tömeges roham, csak ez a nagyon komótos, már-már emberszerű séta (vagy éppen vánszorgás), de valahogy akkor is mindenhol ott vannak. Zseniális "script", jó beállítások, remek snittek... Minden "sequence"-ben benne van a halál dermesztő lehelete.
Persze azért a halottak úgymond lassúsága ellenére lesz itt jó pár jelenet, ami tartogat némi "horror-ínyencséget", mint a belek, agyvelő és szemgolyó evése, "premier-plán"-ban mellek letépése, csakhogy ezek közül csak egy párat említsek…
De elsősorban engem a komor, "világvégi" hangulat fogott meg. Egy méltatlanul mellőzött remekmű, nálam alapfilm. Ínyenceknek, fanoknak kötelező.
88 Az agrár zombik támadása (1974)
Az agrár zombik támadása című horrorban Edna drogfüggő testvére, míg George hétvégi háza meglátogatására készül. A férfi és a nő egy benzinkúton találkozik egymással,... több»
Szereplők: Arthur Kennedy, Cristina Galbó, Ray Lovelock, Aldo Massasso, Giorgio Trestini
