Roman Polanski zseniális, misztikus horrormozija 1968-ból. A mai napig hatással van a filmiparra, ez tényleg egyértelmű és kétségtelen. A hatvanas évek gazdaságilag ingatag lábakon álló, hidegháborúval terhelt Amerikájában Roman Polanski "sátánista-istentagadó" újtestamentuma nagyon aggasztó képet fest a kialakuló sötét jövőről.
Az egyre erősödő drogkultúra, polgári engedetlenség, és az egyháztól való folyamatos elszakadás igazi romlást és feslettséget hozott, a vallásosság mára már szinte teljesen kiment a divatból a nagyvárosokban... Ez a sokszor igen szürreális, innovatív stílusában jóval a korát megelőző film úgy mutatja be a születendő Antikrisztus eljövetelét, mint fordulópontot a kereszténység és az ördög antagonisztikus, örök harcában.
A Rosemary gyermeke igazi filmklasszikus, egy igazán megrázó és katartikus találkozás a Sátán egyszülött fiával, és az őt körülvevő "védelmezőkkel. Írhatnám a történetét a filmnek, de szerintem ennek semmi értelme nem lenne, ezt a filmet egyszerűen látni kell, hogy megértsük és átérezzük a lényegi mondanivalóját.
Sőt! Abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy a Rosemary gyermeke nélkül nem született volna meg a ’70-es évek két óriási klasszikusa, William Friedkin klasszikusa, Az ördögűző (The Exorcist, 1973) vagy az Omen (1976) című alkotás sem...
Tökéletesen felépített film, látjuk, ahogyan Rosemaryt (Mia Farrow) az egyik éjjel maga az Ördög teszi magáévá, és férje, Guy (John Cassavetes), aki szintén a sátánista szekta tagja, simán meghazudtolja a fiatal asszonykát.
Ruth Gordon és Sidney Blackmer alakította az "angyali" házaspár két, zseniálisan játszó tagját, nem is akárhogyan. De egyértelműen el lehet mondani, hogy szinte nincs is egyetlen gyengén alakító szereplője sem a filmnek.
William A. Fraker pompásan bánt a kamerával, zseniális színekkel, color correction beállításokkal, dolly shot technikával, ráadásul izgalmas fény-árnyék játékokkal operált, sok-sok "jump cut"-tal fűszerezve. Krzysztof Komeda pedig a zenéjével még egy lapáttal rá tudott tenni...
Üresjáratok nélküli "scene"-ben, növelve a "tétet" adagolja az újabb és újabb paranoia-tényezőket, és mire eljutunk a film végére, totális feszültségben és fenyegetettségben újra átgondoljuk, hogy amit láttunk, az bizony tényleg egy zseniális narratíva. Egy anya és ördögi gyermeke.
Jómagam minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy a rendező egy hihetetlen és tökéletes művet alkotott, ami minden téren maximálisan azt hozza, amit kell. Borzongást, izgalmat, megdöbbenést és katarzist. Alapmű és klasszikus. Nekem óriási kedvenc.
78 Rosemary gyermeke (1968)
Rosemary (Mia Farrow) és Guy Woodhouse (John Cassavetes) új otthonukba költözik, egy hatalmas házba, amiről az a hír járja, hogy elátkozták. A szomszédban egy kedves idős... több»
Szereplők: Tony Curtis, Mia Farrow, John Cassavetes, Ruth Gordon, Charles Grodin
