A címfordítás péklapát-pozitív. A Saving face az, ugye, konkrétan arcmentést jelent, ez már a magyar nyelvnek is része (ha pedig ez nem jön össze, annak a neve az, hogy arcvesztés). Arról, hogy "Jó, rossz meg ami közte van" én inkább egy kissé szado-mazo beütésű felnőtt filmre asszociálnék. Na, mindegy, amúgy maga a film szórakoztató, és a közel negyedszázadnyi idő sem kezdte ki nagyon. Nem nagy szám, de marha könnyen nézhető. Már szinte annyira, mint egy síkbuta Hallmark-vígjáték, csak ez annál azért értelmesebb.
Egy New York Cityben élő kínai közösséget látunk, annak is több generációját. Nem más ez, mint egy kissé melankolikus vígjátékba oltott asszimilációs tanmese. Az első generáció még úgy néz ki és úgy öltözik, mint ahogy azt Mao Ce Tung alatt szoktuk meg a kínaiaktól. Merevek a szokásaik, ezerrel tartják a hagyományaikat. A magánéleti és karrier értékrendjük enyhén szólva is egzotikus, ráadásul teljesen inkompatibilis a nyugati gondolkodással.
A második generáció, akik már az USA-ban születtek, nagyjából a szüleiknek a kulturális bűvkörében vannak az egyik oldalról, másrészről a saját gyerekeik, a már inkább csak külsejükben kínai, de teljesen amerikanizálódott gyerekek tesznek rájuk nyomást, így két tűz között vannak. Talán az ő identitásuk a legzűrösebb, ők nem tartoznak se ide, se oda.
Az ő gyerekeik bezzeg már tojnak minden külső parancsra, a saját érzéseiket követik. Ezt hangsúlyozandó a két főszereplő, harmadik generációs lányt a rendezőnő leszbikusra formálta meg, de annyira szelíden, hogy nem kell megijedni, aki nem extrém homofób, azt egyáltalán nem fogja ez zavarni.
dráma | romantikus | vígjáték
A Manhattanben élő briliáns kínai-amerikai leszbikus sebész Wil nagyon meglepődik, amikor beállít hozzá 48 éves édesanyja, mert apja elzavarta otthonról amikor kiderült, hogy... több»
