ospir

Nagy várakozással kezdtem neki, hiszen már régóta követem Ed munkásságát, és érdekelt, milyen eredményt hoz az „egy felvételes” ötlet. Az első percek azonnal magukkal ragadtak: jól áll neki a városi nyüzsgés, a spontánnak ható beszéd, az egész produkciónak van egy friss, élénk ritmusa. Ugyanakkor volt bennem egy apró kétely, mert néhány rész annyira tökéletesen összeállt, hogy nehéz elhinni, hogy tényleg teljesen improvizált. Mindezek ellenére élvezetes volt, mivel Ed ugyanazzal a laza, természetes energiával adja elő, ami miatt megszerettem őt. Nem lett tökéletesen nyers vagy dokumentarista, inkább egy jól elkapott hangulatutazás, ami simán megérte azt a másfél órát. #premiervadasz

Voltam Wadi Rumban, és furamód pont a Mentőexpedíció miatt éreztem ismerősnek a Marsot. Élőben az a sziklás tér eszméletlen, alázatra tanít; a film meg ezt a csendet használja díszletnek egy nagyon emberi túlélőtörténethez. Jó volt látni, hogy a Föld-oldali jelenetek jó része itthon készült: pl.utánaolvasva: Korda Stúdió, Margitsziget és amikor felvillan egy budapesti helyszín „NASA-ként” és elzúg a csepeli HÉV, az kicsit kizökkentett:) Lehet, hogy a könyv az jobb, részletesebb, de filmként ez a könnyedség működik: kicsit laza, kicsit geek, közben egészen reményteli. A sci-fi oldali, túlméretezett űrhajó, az alig túlszámolt vagy a napokra kiszámolt ételkészlet kicsit vicces és komolytalanná ... több»

Az első kb. 45 perc nagyon vicces, pörgős, izgalmas! Utána a "bejelentés" ütős, és szerintem nagyon leviszi a filmet. Onnantól vannak még jó poénok, de az alpári, trágár szövegek nagyon szánalmasak, szekunder szégyenérzet beindul. Sajnos az alkotók még mindig azt hiszik, hogy akkor jó a szöveg, ha minél alpáribb. Ebből ki kellene már nőni. Jól összerakott film, tetszett a képi megjelenítés. Jók a világításnál a be nem tartott szabályok. Az effekt sávon valami egyszer elcsúszhatott, mert a vihar/eső hangja bal oldalról jött, tudván a képek alapján, hogy az ablak a jobb oldalon van.

Nézhetetlen összevisszaság az egész. Szánalmas. Talán Kustu egyedül tényleg csak ennyit tud. Képben akart lenni, ennyi.

Stílusos westernfilm, régen láttam fekete-fehérben gyerekként, de még mindig ütős. Érdekes, hogy akkor még tudtak filmeket készíteni analóg vasakon, és mindent megoldottak.