Gergő417675

Egy vadonatúj kezdet
A Pókember: Vadonatúj nap számomra hatalmas élmény volt, és méltó folytatása a Pókember: Nincs hazaút eseményeinek. A rendezői stafétát ezúttal Destin Daniel Cretton vette át Jon Wattstól, és véleményem szerint remek munkát végzett. A film nem egyszerűen egy újabb Pókember-kaland, hanem egy teljesen új fejezet Peter Parker életében. Már az első percektől érezhető, hogy ez egy új kezdet, ahol a főhősnek ismét meg kell találnia önmagát. A történet szerint négy év telt el a Nincs hazaút eseményei óta. Peter továbbra is teljesen egyedül él, nincs mellette család, nincsenek mellette régi barátai, és minden idejét New York védelmének szenteli. Főállású Pókemberként próbálja jobbá tenni a várost, m... több»

Egy igazi hős születése
A Pókember: Nincs hazaút számomra nemcsak Tom Holland trilógiájának csúcspontja, hanem minden idők legjobb Pókember-filmje is. Sokan elsősorban a nosztalgia miatt emelik ki ezt az alkotást, számomra azonban ennél sokkal többről van szó. Természetesen fantasztikus érzés volt újra látni a korábbi filmek jól ismert szereplőit és gonosztevőit, de a film valódi ereje nem a múltidézésben rejlik, hanem abban, hogy lezárja Peter Parker eddigi útját, és végleg azzá a hőssé formálja, akit a képregények lapjairól ismerünk. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az Idegenben véget ért: az egész világ megtudja, hogy Pókember valójában Peter Parker. Ez a helyzet teljesen felforgatja az életét, és olyan ... több»

Tony Stark hagyatéka
A Pókember: Idegenben méltó folytatása a Pókember: Hazatérésnek, miközben szorosan kapcsolódik a Bosszúállók: Végjáték eseményeihez is. A film központi témája Tony Stark öröksége, amely ezúttal Peter Parker vállára nehezedik. El kell döntenie, hogy valóban ő szeretne-e Vasember utódja lenni, vagy inkább a saját útját járná, mint Pókember. A történet során Peter karaktere sokat fejlődik. Ő még mindig csak egy átlagos tinédzser, aki ezúttal szeretné maga mögött hagyni a szuperhőséletet, és egyszerűen csak élvezni az osztályával tett európai kirándulást. A sors azonban ismét közbeszól, és ráébreszti arra, hogy a szuperhős-lét nem tehető félre akkor sem, amikor ő maga pihenni szeretne. A film eg... több»

Az új generációk Pókembere
A Pókember: Hazatérés számomra remek nyitánya volt a Marvel-moziverzum új generációs Pókemberének. Tom Holland személyében végre egy olyan Peter Parkert kaptunk, aki nemcsak viselkedésében, hanem életkorában is hiteles középiskolásnak érződik. Bár Tobey Maguire és Andrew Garfield is emlékezetes alakítást nyújtottak a saját filmjeikben, Tom Holland sokkal természetesebben adja vissza azt a fiatal, lelkes és néha ügyetlen tinédzsert, akit a képregényekből is ismerhetünk. A film marketingjével kapcsolatban azonban vegyes érzéseim voltak. A reklámkampány alapján könnyen azt hihette az ember, hogy Vasember sokkal nagyobb szerepet kap majd a filmben, mint amekkora végül jutott neki. De ennek ellen... több»

Christopher Nolan eposzi műve
Christopher Nolan nem hiába van a mai legnagyobb filmrendezők között. A sötét lovag-trilógia és az Oppenheimer alkotója ismét megmutatta, mit tud, ezúttal egy komoly eposzi filmmel. Sokkal jobb film lett, mint vártam, és mint amiket előtte lehetett olvasni, hogy úgysem lesz jó. Odüsszeusz történetét mindenki ismeri, és ezt Nolan a lehető leghitelesebben adja elő; a filmet végig 70 mm-es IMAX kamerákkal vették fel, amit ajánlott a lehető legnagyobb képernyőn megnézni. A film színészgárdája is önmagáért beszél, és felesleges azon rágódni, hogy Elliot Page és Lupita Nyong'o kiket játszanak el, mert a legkevésbé sem fontosak a karaktereik ebben az eposzban. A fókuszban végig a hazavágyó Odüssz... több»