Kicsit már sztereotípiának számít, hogy komoly teljesítményt csak óriási erőfeszítéssel, akarattal és szenvedéssel lehet elérni. Az élsportolók a végsőkig hajtják magukat, az úszók szinte meghalnak a medencében, a futók a stadionokban és így tovább. A Whiplash a zene területén mutatja be ezt a már-már embertelen harcot a minőségért, a tökéletes és hibátlan játékért, rengeteg gyakorláson keresztül. Damien Chazelle kétségtelenül különleges filmet készített, melyben érzékletesen tárja elénk egy fiatal jazzdobos, Andrew (Miles Teller) erőfeszítéseit és kínlódásait az előrejutásért.
A zenei pályafutása a kissé szadista Fletcher (J. K. Simmons) kezében van, aki szerintem fasiszta módszerekkel és rengeteg megalázással hajtja tanítványait. Az én véleményem az, hogy ilyen módon művészeti ágakban nem lehet tanítani, mert kiöli a kreativitást és a dolog élvezetét a tanítványokból. Az efféle szadizmusnak meg kellene maradnia a sportolóknál, főleg az erősportokban (de mondjuk még ott is necces).
Nincs helye a zene világában, a költészetben és semmilyen művészeti irányzatban. Nagyon nem helyénvaló, ha egy karmester percekig pofozza, majd mindenki előtt alázza zenészeit, még akkor sem, ha azok fiatalok. Én emiatt adok rá 3 csillagot. Azért, mert a film idealizálja és indokoltnak láttatja a zenekarvezető embertelen módszereit. A zenének örömöt, katarzist és felszabadult átélést kellene közvetítenie, amit egyszerűen nem lehet fasiszta módszerekkel kikényszeríteni. Még a világ legjobb zenekonzervatóriumában sem (Shaffer Konzervatúrium).
90 Whiplash (2014)
Egy fiatal és tehetséges dobos felvételt nyer egy rendkívül színvonalas zeneakadémiára, ahol az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő professzor veszi a szárnyai alá. A tanár... több»
Szereplők: J.K. Simmons, Miles Teller, Melissa Benoist, Paul Reiser, Chris Mulkey
