Whiplash

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kicsit már sztereotípiának számít, hogy komoly teljesítményt csak óriási erőfeszítéssel, akarattal és szenvedéssel lehet elérni. Az élsportolók a végsőkig hajtják magukat, az úszók szinte meghalnak a medencében, a futók a stadionokban és így tovább. ... Teljes kritika

Ez az a film, aminek ha vége szakad, még perceket bambulunk magunk elé, mert olyan nagy hatással van az emberre. A dobolás nem egy egyszerű szakma. Egy zenekaron belül a dobos melózik a legtöbbet és nem kevés állóképesség kell hozzá. Hogy mennyire ne... Teljes kritika

Hát erről a filmről nagyon nehéz bármit is írni, mert az összes szuperlatívuszi jelző is kevés lenne a jellemzéshez. Ebben a filmben egyszerűen minden a helyén van: van két hihetetlenül jól játszó színész, s bár Miles Teller is remekül játszik, ezt a... Több filmet egy az egyben J.K. Simmons uralja. Két nagyon ellentétes oldal, de mindkettő ugyanazt akarja: a tökéletességet. Nagyszerű párbeszédek, olykor remekbe szabott beszólások vannak, jól időzített dramaturgiai fordulatok, kiváló zenék, amelyek alá ugyanilyen minőségű hangvágás is párosul. Úgy gondolom, hogy a Whiplash esetében is az áll fenn, ami csak a legnagyobb filmeknél szokott: egyszerűen minden egyes alkotóeleme a filmnek klappol, s ilyesmi tízévente kb. egyszer-kétszer szokott előfordulni. Az meg csak a ráadás, hogy mindezt egy "dobos filmben" történik, de olyan dolgok fogalmazódnak meg a filmben, amelyek az élet bármely területén helytállóak tudnak lenni. Ritkán szoktam ekkora mértékben ajnározni egy filmet, de ebben az esetben a lehető legkomolyabban mondom: aki nem látta ezt a filmet, azonnal pótolja!

Érdekes volt a film, általában nem izgatnak a zenész filmek. A tanár tetteit kezdetben értettem, hogy mit miért csinál ki akarja verni a tudást a diákokból, utána már picit átesett a ló túloldalára.