Csak egy közepes kriptaőr film lett

2025.02.24 18:01 Kóborló Olvasottság: <100x

0

Soha nem voltam hatalmas rajongója a Mesék a kriptából sorozatnak (1989-től 1996-ig futó sorozat, amely 7 évadot élt meg azalatt az idő alatt), de az első öt évadját láttam, és valóban voltak azért kimondottan jó epizódjai is, de sajnos sok igencsak középszerűre sikeredett. Nos, jelen filmünk történetét sem igazán éreztem jobbnak, mint egy közepeske részt a sorozatból, bár azt azért meg kell hagyni, hogy némileg eltér a sorozat epizódjaitól, leginkább a minőségében, és persze a brutalitásában.

Maga a film azt a rést hivatott betölteni, hogy míg el nem készül a hetedik évadja a sorozatnak, addig is kapjanak a kriptaőr rajongói egy-egy történetet (a másik történet a Mesék a kriptából: Vérbordély című film volt), csakhogy még jobban felcsigázzák a sorozat nézőit. A film sikerének a receptje már egy jó ideje ismert volt a készítőknek, ugyanis, mint a sorozat legtöbb epizódjánál, ez abból állt, hogy szerződtess le pár ismert színészt, írj a történetbe minél több túlzást (lehetőleg kellően humorosat), és mivel jelen esetben sokkal nagyobb költségvetés áll rendelkezésre (közel 13 millió dollár), így azt is megengedhették maguknak, hogy mind brutalitásban, mind pedig technikailag egy magasabb szintre lépjenek, mint bármely eddigi rész esetében.

Nos, nézzük, hogy színészileg milyen is lett! Itt van nekünk a film főhőse, Brayker, alias William Sadler, akit korábban láthattunk már olyan nagy sikerű filmekben, mint az Ölve vagy halva, vagy a Még drágább az életed (bár ezekben inkább mellékszereplő volt). Aztán itt van még Billy Zane a gonosz Gyűjtő szerepében, aki bár maximálisan egy karakteres és ismert név a színészpalettán, nálam soha nem tudta beverekedni magát az A-listás színészek közé. Továbbá kapunk még egy filmes karrierjét még csak ez időben bontogató Jada Pinkett Smith-t és C. C. H. Poundert, aki bár egy kimondottan karakteres színésznő, de jómagam leginkább mindig csak a nevét jegyeztem meg a filmjeiből.

Tehát, ha össze kéne ezt az egész estés Mesék a kriptából filmet hasonlítani mondjuk egy színészileg erősebb résszel a sorozatból, hát a mérce inkább a sorozat felé billenne, ugyanis ott több nagyobb névvel találkozhattunk már. Tulajdonképpen nem is azzal volt a gond, hogy ezúttal nem sikerült nagyobb neveket a filmhez csábítani, hanem a karaktereikkel. Merthogy szerintem a forgatókönyvíró trió (Ethan Reiff, Cyrus Voris és Mark Bishop) ezúttal nem végzett túl jó munkát, leginkább a karakterek terén. Ugyanis vagy papírvékonyak lettek a történet figurái, avagy túlságosan túltolták őket.

Emiatt is éreztem azt, hogy például Billy Zane karaktere sokkal inkább lett ripacskodó, mint félelmetes. Oké, persze mondhatjuk, hogy az egész Mesék a kriptából-ra jellemzőek voltak eme dolgok, de itt mégse állt annyira jól ez. Ráadásul jómagam valahogy a történettel sem voltam igazán kibékülve. Félreértés ne essék, a történet alapjai rendben voltak, csak ahogy az egyes történeti részeket megpróbálták összekapcsolni, na az valahogy most nem igazán sikerült.

Térjünk át a film technikai mivoltára, ugyanis a legtöbb pozitív elismerést itt tudta kiváltani belőlem a film (bár ennek is volt azért egy hátránya)! A filmben feltűnő maszkok és démonfigurák valóban kellően jól sikerültek, továbbá a sminkesek is szép teljesítményt nyújtottak. Van is itt bőven vér, és az elhalálozások is kellően brutálisak, csakhogy ezáltal jön számomra az a kisebb hátrány, amit fentebb már említettem, miszerint a filmben látható kegyetlenkedés kissé megöli a humorfaktorát a filmnek, és ezáltal az a helyzet áll fel, hogy két szék közé esik. Ugyanis próbálkozik némi humorral, de az kevés, és mivel a humort is próbálták beleerőltetni a filmbe, a félelemkeltés faktora is csökken.

Bizonyára, akik hatalmas rajongói voltak a sorozatnak, azok valószínűleg több pozitívumot is találhattak a filmben, de nálam ez most csak a három csillagra volt elegendő.