2022.10.25 20:04 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
1

Egy szomorú sóhaj, és semmi több!

Catherine Deneuve a Nő, aki mindig az marad, itt sem hazudtolja meg önmagát egy percig sem!

Érdekes, és keserédes.

Egy szomorú sóhaj, és semmi több!

Olyan franciásan európai alkotás.

Lássuk:

Pierre Salvadori szinte rászabta hőseinkre, Catherine Deneuve-re, és Gustave de Kervern-re a főszerepeket.

Antoine (a színész, rendező, forgatókönyvíró Gustave de Kervern) egy nagyon hirtelen ötlettől vezérelve egy turné közepén leteszi a gitárt és magára hagyja zenekarát.

Az esélytelenek nyugalmával indul munkát keresni, valamiért mégis megtetszik Mathilde asszonyságnak (Deneuve) és megkapja a nem is olyan könnyű házmesteri állást. Antoine számításai nem jönnek be. Nyugalmat akar, némi munkáért cserébe egy kis pénzt és lakhatást, de szinte soha nincs egy szabad perce sem. A lakók minden problémájukkal megtalálják, még akkor is, ha az nem kifejezetten a ház működésével kapcsolatos, hanem sokkal inkább teljesen személyes. Kiderül, hogy a többiek fejében legalább akkora zűr van, mint az övében, ha nem sokkalta nagyobb. Ez persze őt egyáltalán nem nyugtatja meg. Antoine ugyanis egész egyszerűen nem tud nemet mondani. A többiek ezt kihasználják és brutálisan és aljasul rátelepszenek. Az egész annyira szánalmas, hogy sírnunk kéne, de inkább szinte kínunkban nevetünk. Antoine egyre kedvetlenebb lesz és gyakran jelent beteget. Nem ismerjük a múltját, nem tudjuk, miért tette le a gitárt és hogy jutott el ide.

Amikor kiviszi a szemetet, találkozik egy nővel, akit elhagyott, de nem ismerjük meg a részleteket.

Antoine és a világ versenyt futnak egymással, szinte versenyeznek, hogy kinek lesz elege előbb a másikból.

Szomorú és valóságos emberi sorsok találkozása egy ódon párizsi bérház falai között, drámába hajló teljesen hiteles és humoros korrajz. Kervern iszik, drogozik és egy padon ülve üveges tekintettel bámul maga elé a parkban.

Deneuve rögeszméjévé válik a falon található repedés, mely egyszer talán majd az egész ház, az egész környék vesztét okozza. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ez a történet inkább színpadra kívánkozik, de mindent összevetve A házmester filmként is teljesen jogosan megállja a helyét. Salvadori szerencsére hozza a szinte kötelező francia eleganciát, Deneuve meg Deneuve.

Az örök Nő, akit nem lehet elfelejteni.

Valahogy ennyi, és nem több!

dráma | vígjáték

Antonie () egy vidám rockzenész, vagyis csak volt, amíg utol nem érte a depresszió. Kiégettségén úgy érzi, csak az segíthet, ha életmódot vált. Talán maga sem tudja, hogy... több»

1