Ez egy nagyon nem mainstream film, a nézők 75%-ának valószínűleg szenvedést okoz. A maradék 25%-nak az a része, amelyik fogékony a pszichológiára, oda lesz érte. Kb. ugyanannyira fog jól szórakozni, mint amelyik nem fogékony, csak értékelni fogja az utolsó 5 percben felsejlő megfejtést is.
Leszögezem, a thriller és misztikus műfajmegjelölés hülyeség. Ez egy nagyon okosan felépített pszichodráma, pazar kivitelezésben. A képi világa komor és szuggesztív, a cselekmény lassú, de hipnotikusan húz maga felé, muszáj követni. A képi beállítások és kameramozgások lenyűgözőek. Ralph Fiennes alakítása elsőosztályú. Az egész filmélmény nagyon koherens.
A cselekmény nem túl összetett, ahogy a filmes szimbolizmus is könnyen értelmezhető. Ennek ellenére a legvégén fog összeállni a kép, addig kicsit túl elbizakodottak lehetünk, hogy mit is látunk.
A környezet minimalista, a színek visszafogottak, szinte fekete-fehér az egész. A tapéták 60 évesek, és több rétegben pihennek egymáson, itt-ott felgyűrődve. A lepusztultság posztvilágháborús, a helyszínek és díszletek kopárak. A filmzene és számos beállítás a hangosfilm őskorát idézi. Nem kapunk elég kapaszkodót ahhoz, hogy az időben elhelyezzük az egészet, sokszor valahol az 1980-as évek elejére tippelem érzetre, de vannak rendesen 1950-es évekbeli pillanatok is, mintha a rendező direkt azt akarná, hogy ne azzal foglalkozzunk, mikor játszódik a cselekmény.
Igazi különlegesség az értő filmfogyasztók számára. A hollywoodi blockbuslerek rajongói számára viszont nem ajánlott.
70 Pók (2002)
Dennis, azaz becenevén a Pók (Ralph Fiennes), harmincas fiatalember, aki életéből húsz évet elmegyógyintézetben töltött. Súlyos személyiségzavarral kezelték, soha nem épült... több»
Szereplők: Ralph Fiennes, Miranda Richardson, Gabriel Byrne, Lynn Redgrave, John Neville
