Reinkarnáció Budapesten

2020.10.28 20:05 Mayolika Olvasottság: <100x

1

Ha van indiai film, amit folyamatosan játszani kellene felirattal vagy szinkronnal a magyar tévéadókon, akkor ez az. Először is a történet érdekes, lebilincselő, izgalmas és főleg egzotikusan indiai. Talán csak a zsidó negyedes(?) résznél ül le pár percre. Másrészt az a Susanth Singh Rajput a főszereplője, aki miatt most a tönk szélére került az egész bollywoodi filmüzlet. Ennek a tehetséges, jóképű, izgalmas fiatal színésznek az öngyilkossága földindulást generált a bollywoodi nepotizmusra már eddig is morgó indiai társadalomban. Susanth, aki ezeken a családokon kívül próbált meg érvényesülni, megállíthatatlan falakba ütközött, hosszasan lehetne sorolni a különböző szerepeket, amiket már majdnem sikerült megkapnia, és az utolsó pillanatban mindig jött valaki a sztárgyerekek közül, aki elvitte ezeket az orra elől.

A sztárok gyerekei elleni harag végül irányt változtatott, most már az öngyilkosságot is kétségbe vonják, és gyilkosságot harsognak az online térben. Előkerültek a drogpletykák, a hindu-muszlim ellentétek, trollseregek lepnek el minden oldalt, ahol filmekkel foglalkoznak, és egy harcias hangos csoport bojkottot hirdetett minden bollywoodi film ellen. Szóval ezeknek az eseményeknek az elindítója Susanth halálának a híre volt.

Ebben a filmben a depressziónak nyoma sem látszik rajta, életvidám, jóképű nőcsábászt alakít, akit villámcsapásként ér a szerelem, másrészt kőkemény vad harcost, akit nem érintenek érzések, amíg szembe nem találkozik élete szerelmével. És mindkét esetben ugyanarról a párról van szó. Ennyit talán el lehet árulni egy reinkarnációs cselekménnyel átszőtt filmből. A mai csélcsap bankárfiú szerepe jobban áll neki, szerintem nem csak Kritit varázsolja el, hanem a filmet néző közönséget is. Kriti Sanont sok filmben láttam már, eddig nem nagyon értettem, mitől olyan sikeres, talán ezt kellett volna először megnéznem tőle. Ebben a filmben lebilincselően játszik. Megemlíteném Jim Sarbh nevét is, akinek a szuggesztív tekintete szinte önálló életre kel.

És persze a legfontosabb, hogy a cselekmény egy része Budapesten játszódik, ráadásul a város legszebb arcát mutatja a hindi nézőknek hosszú perceken keresztül, többször is, egy egészen komoly kis imázsfilmet összehozva nekünk. Densh Vijan rendező biztosan beleszeretett a Lánchídba, mert szinte minden jelenetben látható valamilyen szögből. Igen, Saira reggel úgy nyújtózkodik az ágyában, hogy az ablakon keresztül a Lánchidat és a Budai Várat lehet látni. Mint Párizsban az Eiffel tornyot. És olyan mosolyogtató nézni, hogy a Bazilika melletti üzletéből elindul haza metróval és villamossal, és kiköt valahol a Széchenyi téren levő lakásában. Ami gyalog egyébként kb. 10 perc.

Szóval hálából igazán meg lehetne mutatni ezt a filmet a hazai közönségnek is. Remélem, a Bollywood Boycott mozgalom lecseng, hoz magával némi változást, de a show folytatódik, és tovább csodálhatjuk a szép filmeket.