Senki sem tökéletes

Meglehetősen régen találkoztam utoljára Gérard Depardieu-vel, aki eleinte hozza itt a kedves fickó figurát, de aztán rá kellett jönnünk, hogy csak a naiv idióta szerepe jutott számára. Azért mondom ezt, mert ha valaki hagyja hogy ennyire kihasználják azt nem lehet máshogy nevezni. A végére kicsit megint változik a kép és a befejezésre egy szerethető, kedves, de enyhén tökkelütött karakter rajzolódik ki előttünk. Azért mondtam ezt el ennyire részletesen, mert ebben a filmben ennyi van. Az egész arról szól, hogy őt kihasználják és hogy ő hogyan áll ezekhez a dolgokhoz. A másik fő karakter, a nő pedig a végletekig ellenszenves. A filmben végig csak sodródunk az árral, pont úgy mint Depardieu karaktere. Nem tudjuk előre, hogy mi lesz a következő jelenetben. Kicsit olyan mintha a forgatókönyvet is a forgatás alatt írták volna. Nem azt mondom, hogy rossz a történet, csak mintha a készítők se tudták volna, hogy mi következzen és ez egy pontban odáig fajult, hogy egyszerűen csak befejezték. A fő szálat leszámítva semmi sincs elvarrva. A többi francia vígjátékhoz képest ez meglehetősen csendes és nyugodt. A jól megszokott zűrzavarnak nyoma sincs.