Imádom a skandináv krimiket, de a Q-ügyosztály filmjei külön figyelmet érdemelnek. Az eddig kétévente érkező részek remekül teljesítenek a műfajon belül, és nem tapasztalható minőségromlás, ami ritkaság egy sorozat esetében. A párhuzamos idősíkok (múlt és jelen) vezetése ismét kellően feszült atmoszférát teremt, leköti a néző figyelmét. Ezúttal a felgöngyölített ügy nem a brutalitásával sokkol, hanem lelkileg hagy mély nyomot – nemcsak az áldozatokban, hanem a nézőkben is. A film egy rendkívül hihető és nyomasztó témát boncolgat, amelyet a komor hangulat még inkább felerősít. A nyomozópáros jobban működik, mint valaha: a kettejük közti egysoros beszólások remekül ellensúlyozzák a sötét tónust, és a negyedik filmre ez az apró humoros frissítés kifejezetten jól jött. Nehéz lenne eldönteni, melyik a legjobb rész, mert ez a franchise egyszerűen zseniális – külön öröm, hogy hazai mozikba is eljutott. A végén viszont maradt bennem némi hiányérzet: a fináléra nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni, mert a fordulat és az összecsapás túl gyorsan lezárult. Nikolaj Lie Kaas színészi játéka most is kimagasló, de a végső jelenet érzelmi mélysége végleg bebiztosította ezt. Aki még nem látta a korábbi részeket (Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta), annak érdemes először azokat megnéznie, mert a 64-es betegnapló ezúttal nagyobb szerepet ad az ügyosztály többi tagjának is.
Imádom a skandináv krimiket, de a Q-ügyosztály filmjei külön figyelmet érdemelnek. Az eddig kétévente érkező részek remekül teljesítenek a műfajon belül, és nem tapasztalható minőségromlás, ami ritkaság egy sorozat esetében. A párhuzamos idősíkok (múlt és jelen) vezetése ismét kellően feszült atmoszférát teremt, leköti a néző figyelmét. Ezúttal a felgöngyölített ügy nem a brutalitásával sokkol, hanem lelkileg hagy mély nyomot – nemcsak az áldozatokban, hanem a nézőkben is. A film egy rendkívül hihető és nyomasztó témát boncolgat, amelyet a komor hangulat még inkább felerősít. A nyomozópáros jobban működik, mint valaha: a kettejük közti egysoros beszólások remekül ellensúlyozzák a sötét tónust, és a negyedik filmre ez az apró humoros frissítés kifejezetten jól jött. Nehéz lenne eldönteni, melyik a legjobb rész, mert ez a franchise egyszerűen zseniális – külön öröm, hogy hazai mozikba is eljutott. A végén viszont maradt bennem némi hiányérzet: a fináléra nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni, mert a fordulat és az összecsapás túl gyorsan lezárult. Nikolaj Lie Kaas színészi játéka most is kimagasló, de a végső jelenet érzelmi mélysége végleg bebiztosította ezt. Aki még nem látta a korábbi részeket (Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta), annak érdemes először azokat megnéznie, mert a 64-es betegnapló ezúttal nagyobb szerepet ad az ügyosztály többi tagjának is.