Scott Cooper Nick Antosca The Quiet Boy című művét adaptálta az Agancs formájában. A film egyik producere Guillermo del Toro volt, és az oregoni kisvárost rettegésben tartó, mitológiai horrorlény mintha csak del Toro világából lépett volna elő.
Egyszerre nyomasztó folkhorror az algonkin indiánok hitvilágából származó, lelkeket megszálló gonosz szellem, a wendigo véres embervadászatáról, és dark fantasy mese egy kisfiúról, akinek a legsötétebb erőkkel kell szembenéznie.
A történet lassan építkezik, és legalább annyira dráma, mint amennyire horror. A középpontban a gyerekkori traumákkal küzdő testvérpár, a városka serifje, Paul, és a városba nemrég visszatérő tanárnő, Julia, valamint a nem kevésbé traumatizált 12 éves kisfiú, Lucas áll.
Juliának és Paulnak erőszakos apja volt, a feldolgozatlan traumák pedig még mindig kísértik őket, különösen Juliát. A tanárnő éppen ezért hamar felfigyel diákja, Lucas különös viselkedésére: a fiú szótlan, félénk, szorong, és szokatlanul erőszakos dolgokat rajzol. Julia igyekszik kideríteni Lucas titkát, amit azonban a Weaver házban talál, az minden elképzelhető szörnyűséget felülmúl.
Horrorként elég jól működik a film: erős, nyomasztó atmoszférát teremt, a természetközeli képek, az ódon erdőség baljós hangulatot árasztanak. A megszállás folyamatát rémisztő képekkel és hanghatásokkal illusztrálja, maga a lény elég impozánsan néz ki, a támadások pedig brutálisak.
A wendigo ugyanakkor nemcsak a szuggesztív horror eszköze, hanem az elvesztett gyerekkor, a gyerekkori traumák metaforája is a történetben: Lucas szívszorító drámájában a wendigóval való találkozás a gyerekkor végét jelenti, Julia számára pedig a lénnyel való szembenézés a saját múltjával, démonaival való szembenézést is jelenti.
Scott Cooper tehát egy tisztességes folkhorrort alkotott, melyen erőteljesen érezhető Guillermo del Toro hatása, és amely amellett, hogy megrémít, el is gondolkodtat.
