A film megpróbálja megidézni az nagy olasz neorealista elődöket, aztán a nagy próbálkozásban végül a saját dugájába dől: a film beszédtónusa folyamatosan ugrál a tragikus és a végletekig giccsesen romantikus, a klisészerű és a mély drámai tónus között, így nem igazán tudjuk, mit kéne éreznünk.
A film megpróbálja megidézni az nagy olasz neorealista elődöket, aztán a nagy próbálkozásban végül a saját dugájába dől: a film beszédtónusa folyamatosan ugrál a tragikus és a végletekig giccsesen romantikus, a klisészerű és a mély drámai tónus között, így nem igazán tudjuk, mit kéne éreznünk.