Klasszikus egyszernézős, és erősen megosztó film. Megosztó, mert a néző már a második figyelmeztető jelnél érzi, hogy mennyire rossz döntéseket hoznak a későbbi áldozatok, a negyvenharmadik villogó piros figyelmeztetésnél pedig már kifejezetten idegesítő tud lenni a helytelen, vagy újra és újra felülbírált döntés. Joggal mondhatná tehát az átlag néző, hogy "de hiszen ilyen önsorsrontó, naiv emberek márpedig nem léteznek", és emiatt hihetetlen, vagy hiteltelen az egész sztori.
Csakhogy a film alkotóinak pont az volt a célja, hogy görbe tükröt tartson az elé a társadalmi réteg elé, amely nem mondja ki, amit gondol, nem cselekszi meg, amit valójában szeretne, hanem inkább hallgat egy másik hangra, és sorozatosan rossz döntéseket hoz. Az a hang a társadalmi osztályunk által belénk nevelt politikai korrektség, udvariaskodás, jópofizás álarcának a hangja. Nem mellesleg ezekkel a nagyon rossz döntésekkel úgy lehet a feszültséget fokozni, hogy a film utolsó egyharmadáig szinte semmi horrorba vagy thrillerbe illő nem is történik, mégis folyamatosan emelkedik a néző vérnyomása.
A kérdés csak az, mennyien fogjuk megérteni, hogy ez az egész nem egy öncélú, kegyetlenkedéssel való riogatás, hanem egy súlyos karikatúra, egy kritika a felső középosztály társadalmi viselkedéskultúrájával szemben. Az alkotók nem arcul vágnak a kritikájukkal, hanem olyan gyomrost adnak, hogy fél óráig csak kapkodunk a levegőért. Kérdés tehát, hogy értjük-e a kritikát, magunkra ismerünk-e a görbe tükörben, vagy továbbra is önként, szánalmasan vernyogva sétálunk bele a saját kezünkkel megásott sírgödörbe.
63 A látogatás (2022)
Egy idillinek tűnő közös nyaralás után egy dán család meglátogatja holland ismerőseiket. Az együtt töltött időre azonban mindenki másként emlékszik, s mint kiderül, a... több»
Szereplők: Hichem Yacoubi, Fedja van Huêt, Morten Burian, Sidsel Siem Koch, Karina Smulders
