Kedvelem a hasonló hangulatú, és világú alkotásokat. Vegyünk egy csipetnyi rejtélyt, némi összeesküvés érzéssel, kellően érdekes karaktereket, keverjük össze a tökéletes élet illúziójával. Máris kész a kisvárosi elegy, ahol látszólag minden perfekt. A lakói boldogok, párkapcsolati és egzisztenciális értelemben is.
Ilyenkor üthet szeget a néző fejébe, hogy túl szép ez, hogy igaz legyen, és valóban! Ügyesen játszanak velünk, nem igazán jövünk rá, hogy mi folyik a háttérben. Tulajdonképpen ezt kihasználva kötik le a figyelmünket. Jól elvagyunk az elméletgyártással, miközben apránként zajlanak az események. Sajnos a film dinamikája nem az igazi, 20-25 perc simán kivehető lenne.
Kihasználva a műfajban és a mondanivalóban rejlő lehetőségeket, egy feszes, feszült izgalmas filmet lehetett volna összerakni. További probléma még, hogy nem kapunk elég háttér-információt a működés mikéntjéről. Hogyan törlik az emlékeket szelektív módon? A múlt zéró, de a kreált emlékek, és a városban felépített emlékek akár szelektíven helyreállíthatók. Miért pont az 50-es évek? A végével egyáltalán nem voltam elégedett, a csavar jó volt, ami a vezető személyét érinti. Viszont vagy kapunk egy folytatást, vagy csak simán így lett vége. Ha így lett vége, akkor bizony jókora hiányérzet marad, vajon mi történik a továbbiakban a főszereplővel? A szereposztás, a megvalósítás csillagos ötös. Florence Pugh remekül játszik, szépen viszi a hátán a játékidőt. Sokszor belassulunk, nagyon kiporciózták a furcsa, baljós jeleket, vagy a nyomozgatást. Ettől függetlenül le tudott kötni, szívesen kalandoztam az 1950-es éveket megidéző városkában. Látványos a korhűség, ruhák, viselkedés, berendezési tárgyak. Hiányosságai, hibái ellenére is azt mondom, megérte megnéznem.
