Mi történik, ha két érzelmileg éretlen személyiség összekerül, akik nem képesek, vagy talán nem is akarnak felelősséget vállalni a tetteikért? Akik úgy élik az életüket, ahogy szeretnék, hívhatjuk őket életművésznek is.
Camille egy gyönyörű, elbűvölő személyiség, bárhol jár azonnal a társaság középpontjává válik, és ő ezt élvezi. Hamar kiderül azonban róla, hogy valami nincs nagyon vele rendben. Keveset tud meg róla a néző, hogy ki is ő valójában, csak annyit, hogy egy elszegényedett család tagja, aki miután apja öngyilkos lesz ebben a reménytelenségben, elhagyja az otthonát. Azt sem tudjuk meg, hogy ismeri meg Camille a dúsgazdag Charles-t, aki bármit megadna neki, de a nő mégsem viszonozza az érzéseit. Erre szokták mondani, hogy a szerelmet nem lehet befolyásolni.
A Sikeresek hétvégéje címmel rendezett koktélpartin jelenik meg Georges, aki szintén hamar levesz a lábáról bárkit. Titokzatos mégis érdekes idegennek tűnik a vendégek számára, de hamar kiderül őt ide nem hívta senki. Hogy tényleg egy Detroit-i dúsgazdag autókereskedőnek a fia és örököse és egy Carmen nevű tangótáncos özvegye, és egyben táncpartnere, akivel anno megnyerték az összes országos versenyt, ezt sose tudjuk meg, de hamar kételkedik benne mindenki.
Charles is vendég ezen a partin, akiről ugyan szintén nem fogjuk megtudni, mitől olyan sikeres, sőt a hölgy, Camille, akit partnereként magával hozott csupán szélhámosnak nevezi őt. Azonban mikor Charles távozásra szólítja fel George-t, ő megpillantja Camille-t. Csak úgy izzani kezd körülöttük a levegő, amint táncra perdülnek és mindketten érzik sorsuk összefonódott abban a pillanatban.
Innentől kezdve, a film első felében egy olyan mézes-mázos mesés történetet láthatunk, amire azt mondhatnánk, hogy ilyen csak a filmben van. Aki jobban elmerül ebben a film által adott boldogságban, talán még észre se veszi, hogy valami nagyon nincs itt jól.
Camille önmaga is menekül a valóságtól, és egy olyan világot épít maga köré, amiben igazán gondtalan élete lehet. Hamar megszületik kisfiúk Garyt, akit legnagyobb szeretettel nevelnek, annak ellenére, hogy igazán felelősséget mégsem tudnak vállalni iránta. A szeretet kimutatása Camille által annyira őszintén és valódinak hat, hogy ritka az ilyen házasság, vagy szülő-gyerek kapcsolat, mégis van valami távolságtartás az egészben. Camille igazából senkit nem akar közel engedni magához érzelmileg. Ezt nem tudjuk meg miért van így, talán a függetlensége miatt. De még a saját gyerekének és a férjének is magáznia kell őt. Ők ezt egyfajta játéknak veszik, és ha kitérnének ebből a szerepből, akkor Camille mindig megkéri őket, hogy de magázzak őt. Camille is magáz mindenkit. A nő szerint csupán a tisztelet jeleként, de ez sokkal inkább távolságtartásra utal. Sőt gyermekét is úgy neveli, hogy mindenkit magázzon, még a vele egykorú osztálytársait is, amiért sok bántás éri az iskolában. A gyerek később felismeri már, ha az anya tegezi őt, akkor biztos nincs vele valami rendben.
Camille ezenkívül megtanítja a kisfiúnak, ha valami nem úgy történik az életében, ahogy szeretné, akkor csak találjon ki egy történetet. Gary boldog gyerek ebben a világban, mert azt tanulja a szüleitől, hogy mindent saját maga úgy formálhat, ahogy szeretné. Mindent megadnak neki. Őt is függetlenné teszik azáltal, hogy Camille kiveszi az iskolából és inkább otthon saját maguk tanítják, sőt, ha egy különleges madarat szeretne háziállatnak azt is megkaphatja.
Azonban Camille nem csak éretlen érzelmileg, hanem labilis is. Saját bevallása szerint, ha nagyon boldog, akkor egyik pillanatról a másikra átesik a legmélyebb szomorúságba. Georges így szereti őt, és mivel ő is infantilis, rövidesen kiderül, hova is vezet egy ilyen felelősség nélküli életvitel.
Georges ugyanúgy nem szeret tudomást venni az élet dolgairól, mint például a kötelező számlákról, így bár fényűző életmódot élnek, de ez valójában, mint csak felszín. A szintén titokzatos Charles eközben folyton jelen van az életükben, mint egy barát látszatát keltve, később megtudjuk ő, mint egy állandó szövetséges és az anyagi jólét biztosítója lesz jelen a családban.
Bár mindenük meg van, Camille mégsem tud igazán boldog lenni, és mindig előtör benne a régmúlt gondolata, amit egy dal idéz vissza neki. Bojanglesről szól ez a dal, egy férfiről, aki miután elvesztette hőn szeretett kutyáját, még 20 évvel annak halála után is táncolt. Camille szerint, ha igazán szomorúak vagyunk, akkor táncolni kell.
Azonban amikor ez az idilli jólét kezd elveszni, és az adósság gondolata ott lebeg a levegőben, Camille idegileg összeomlik. A film második felében eme lassú mégis totális szétesését, leépülését láthatja a néző egy gyönyörű nőnek. Senki sem tudja megmenteni őt, ezért ő legkönnyebb utat választja.
Lehet lesz olyan, akit megdöbbent majd George döntése, de az igazság az, hogy ez teljesen várható volt tőle. Bennem mégis ott maradt a film kapcsán egy kérdés, hogy milyen élete lesz most így ennek a kis Garynek?
Ha ennek a filmnek lenne egy folytatása, ami mondjuk erről szólna, nagyon érdekelne.
Nem egy ilyen filmre számítottam. Sokkal mélyebb üzenete van annál, amit mondjuk a filmnél olvasható tartalom összefoglal.
72 Bojangles-ra várva (2022)
Camille és Georges kedvenc dalukra táncolnak kisfiuk előtt. Igyekeznek jó szülőkké válni, miközben arra is odafigyelnek, hogy gyermekük számára megmutassák az igazán fontos... több»
Szereplők: Virginie Efira, Romain Duris, Grégory Gadebois, Marc Susini, Aurélia Petit
