Újra a sivatagban

2024.02.29 21:04 Tonyka Olvasottság: 146x

1

Kicsit elmélkedem az értékelés előtt. Néhány filmrajongó ismerőssel napok óta téma a második rész. Többeknek habár tetszett az első rész, de nem értékelik túlságosan nagyra, vagy nem kezelik kellően kiemelten, kicsit értetlenül állnak a sikere előtt. Legtöbb esetben kifogásolták a látványi elemeket.

Űrhajók, fegyverek, öltözék, stb. Maga az egész Dűne-univerzum olyan old-schoolnak hat. Idegen a szemüknek a megvalósítás, és valóban modern korunk sci-fi filmjeihez meglehetősen fura látvány. Kevesen gondolnak bele, hogy ezt az egészet az 1960-as években vizionálta le Frank Herbert.

Mindjárt másképpen fest a helyzet, hisz a könyvek elég részletesen tartalmazzák az egész kitalált univerzumot. A rendező, tisztelegve az író előtt, maximálisan törekszik a könyvben lévő dolgok, tárgyak, eszközök hű megjelenítésére. Azt gondolom, emelhetjük kalapunk, mert korszakalkotó sci-fi alapművé vált, sok-sok későbbi írót, rendezőt inspirálva. Nagyon vártam már a második részt, pláne, hogy már tavaly belengették a bemutatót. Olvastam, hogy ezúttal pörgőseb, akciódúsabb. Az igaz, hogy kicsivel több időt adtak az akciónak, de közel sem sokkal többet. A ritmus nem igazán változott számomra. Denis Villeneuve nem elsősorban ezzel szeretné eladni a portékáját. Sokkal inkább a különleges, egyedi hangulat az, ami továbbra is dominál. Csodálatos fényképezés, nincs kamerapörgetés és marhaságok, tudatos, már-már művészi vizuális orgiában van részünk. Ilyen az, amikor a filmes eszközöket jól használják, a fekete-fehér Harkonnen világnál csak csettintettem. Ha már egyszer elindult ezen úton, nem silányítja le olcsó CGI csihi-puhira ezt a részt. Biztos, hogy nem ő a legnagyobb akciórendező, de mégis képes maga felé billenteni a mérleg nyelvét. A közelharcok koreográfiájának köze nincs a manapság divatos John Wick-féle látványos, ám de teljesen súlytalan megjelenítéshez. Pont ez az, amiért hihetővé válik, érezzük a tétet, a komolyságot. A főbb karakterek továbbra is érdekesek és izgalmasak. Van, aki komoly spirituális utat tesz meg, míg mások a szabadságért, a bosszúért harcolnak. A negatív oldal is magasabb sebességfokozatra kapcsol. Szoktam mondani, mit sem ér egy történet jól eltalált gonosz nélkül. Austin Butler által megformált Feyd-Rautha telitalálat, nem hittem volna, hogy Dave Bautista karakterét el lehet nyomni, nos, neki sikerült. Nyomatékosítják bennünk a Harkonnen ház tisztátlanságát, aljasságát. Szépen felrakták az új figurákat a sakktáblára. Akik nem olvasták a könyvet, azoknak lesznek meglepetések és csavarok. Sokat lehetne írni a háttérben húzódó hatalmi játszmákról. Amikben néha még a nagyok is csak bábuk. A vallás fontosságáról, befolyásáról, a vallás kapcsolatáról az emberekkel. A vérvonalak fennmaradásáról, ami az uralkodóknál mindig is fontos értékkel bírt. Kötelességtudatról, ami néha előbbre valóvá válik, mint a szerelem. A környezet kizsákmányolásáról, népek elnyomásáról. A Dűne sokféle üzenetet közvetít, amiknek nagy része ma is aktuális, és talán ez a titka a töretlen népszerűségének. Ami most már filmként is elnyeri méltó helyét és jutalmát a világban. Nem kétséges, jöhet a harmadik rész...