A 14. epizód már szép szám egy karakter kalandjai esetében. Volt már köztük drámai, humorral vegyített, vagy éppen kalandos történet szép számmal. Mi újjal lehetne még előállni? Valószínűleg ez járt a stúdió vezetőinek eszében, amikor a minőségi, ám inkább a lelki folyamatok kibontásában, mint a kalandok világában erős Shindo Kanetót kérték fel a forgatókönyv megírására. Shindo mester egy jó ötlettel állt elő, hogy változatosságot hozzon az epizódba. Ha a saga meséit kissé távolabbról nézzük, nyilvánvaló lesz, hogy legyen bár Zatoicsi a jó képviselője, attól bizony még hullák sora övezi az útját. Az, hogy emiatt gyötrődik, illik a jelleméhez. Pszichológiailag rendben van hát az indítás, ám nagyon nehéz belőle egy olyan mozgalmas történetet összehozni, amit a Zatoicsi-rajongók elvártak. Nem kertelek, a feladat megoldása ezen a téren nem sikerült. Viszont ettől még vannak kifejezetten jó részletei. Lássuk sorban a pro és kontra érveket!
Pro:
– A film nyílt tisztelgés a western klasszikus (High Noon - Délidő) előtt, Zatoicsi új helyzetbe kényszerül, amikor magára marad egy banda ellen egy olyan közösség védelmében, amely igazából nem méltó a segítségre.
– Jó a bűnbánó lelki szál, mint azt fentebb jeleztem. Erőt ad a főhősnek a nehéz pillanatokban.
– Kazuo Ikehiro rendező úr a kalandfilmek értő kezű mestere volt, de a művészfilmek világában szintén jól eligazodott. A bevezető negyedórában ezt bőven bizonyítja a képalkotásában, viszont később elhal a vonal, ahogy a történetben lanyhulnak az ilyen megközelítéshez illő ötletek. Kár érte, ha következetesen végigviszik, tényleg unikum epizód születhetett volna meg a Zatoicsi-filmeken belül.
– Egy új típusú jakuza főnök felbukkanása a sagában. A lóganéjtól bűzlő – erre még büszke is –, faragatlan bandavezér merőben más, mint a városkák sikátoraiban rejtőző alattomos ojabunok sora, akikkel a főhős eddig összefutott. A vidéki élet nyerseségét megszokott Tohacsi főnök legalább nem kétszínűsködik, nem akar a tisztesség látszata mögé rejtőzni. Ő bizony erőszakkal elveszi azt, ami neki kell, és nem titkolja.
Kontra:
– Bizony, a cím hamis. Zatoicsi fogadalmat tesz számos szentély meglátogatására az elhunytak lelki üdvéért, de vajon meddig jut? Nos, egyig... sem. Pedig ő aztán nem olyan jellem volt eddig, aki lazán túllép a fogadalmain. Teljesen érthetetlen, miként siklottak át ezen a fontos részleten a filmesek.
– Vak masszőrünk eddig egy hal sikamlósságával kerülgette a késeket és a kardokat, vigyázva a bőrére, ám ezúttal simán hagyja magát megszúrni. Nos, ez még lelkiismereti gond esetén sem vall rá. Zatoicsi nem életunt karakter.
– A házasság és letelepedés mindenkor vonzó ötlet a kóborlásba belefáradt főhősnek, de a mutatott környezetben nem kellett volna elővenni. Zatoicsi nem olyan jellem, aki abban a faluban jól érezné magát.
Összefoglalva dolgokat: Ígéretes indítás után a film csak tisztes középszerig jutott. Talán a stúdió urai beleszóltak a forgatókönyvbe, ami miatt Kaneto úr gyorsan lelépett, magára hagyva a „hozzáértőket”, hogy fejezzék be a filmet, ahogy akarják. Vagy az állandó pénzzavarral küzdő Daiei stúdió „szokás szerint” kényszerpályára került a forgatás során, és összecsapta végét? A korabeli viszonyok ismeretében mindkét megoldás igaz lehet. Volt, ahogy volt, kár érte. Más filmfolyamok esetében ez a történet tisztes munka lenne, aminek kalapot emelnek. Ám Icsi masszőr előző kalandjai nagy többségben magasra tették a mércét. Zatocsi zarándokútja így sem lett szürke középszer, ám jóval kevesebbet hoztak ki belőle, mint amennyit a téma és alapötlet kínált.
73 Zatôichi umi o wataru (1966)
Zatoichi 88 templom mentén folytatott túrája erőszakos múltjának enyhítése érdekében megszakad, amikor a kegyetlen Yakuza főnök és bandája által terrorizált faluba botlik,... több»
Szereplők: Shintarô Katsu, Michiyo Ookusu, Kunie Tanaka, Hisashi Igawa, Masao Mishima
