Robbanás a szuperexpresszen

Számomra a bőven nézhető kategória, bár roppantul idegesített több alkalommal az ázsiai túlzott érzelemnyilvánítás és ellenpólusként a Terminator-szerű nyugalom. Az 1975-ös eredeti (Szuperexpressz/The Bullet Train/Shinkansen daibakuha) 50. évfordulójára készült modernebb részletekkel, és 80 helyett itt 100 km/h sebességhatárral. Az eredeti volt inspirálója pl. a Féktelenül 1-nek és a Száguldó bombának többek között. Összességében ez katasztrófafilm, krimi és társadalmi problémákkal foglalkozó dráma is. Durva, de igaz ábrázolása a mai fiatalság hozzáállásának, mire képesek ők és a felnőttek is, hogy figyelmet kapjanak, pénzt szerezzenek, előnyt kovácsoljanak. A történet egészét nézve mondhatni egyszerre folytatás és feldolgozás.

A magyar vasút állapotán megfáradt szemünk utópisztikus látványorgián ámuldozik a japán „Robbanás a szuperexpresszen” című technológiai csodavilág mozijában. A film egy jól felépített, masszív katasztrófa-thriller, tipikus japán színészi alakításokkal. A történet egy szupervonatra visz minket, amin egy időzített bomba ketyeg. A fenyegető szerint, ha 100 km/h alá süllyed a sebesség, automatikusan felrobban a szerkezet. Ezzel versenyfutás veszi kezdetét az idővel a katasztrófa elkerülése érdekében. A cselekmény pörög, a jó előkészítés már korán kellő feszültséget teremt. A kétórás időtartam alatt sincs unalom – bár a közepén kissé lassul a sok közjáték miatt –, az izgalom végig kitart. Jól kezelt pánikhelyzetek, vizuális effektusok, visszafogott vérontás. Az 1975-ös japán film, a „Szuperexpressz” remake-je megállja a helyét, ez is egy látványos, élvezetes száguldás a szórakoztatás világába.

A sztori hollywoodi, a kidolgozáson még lehetne javítani, de alapvetően jó kis film volt.

Szerintem jó film volt, picit szokatlanul hosszú, de ettől függetlenül jó volt, tetszett. Amúgy a látvány és a történet is rendben volt, nem lehetett rá panasz.