Ez a film Maria Callas, mindössze 54 évet megélt görög származású, amerikai születésű énekesnő végnapjaiba utazik. Nem foglalkozik a teljes életrajzával, de ez mostanság eléggé elterjedt, és bár van véleményem, tiszteletben tartom a rendező művészi elképzelését.
Azt hiszem, nem mindenki fogja szeretni a filmet, mert Callas mai szemmel amolyan liberális nőszemély. Nem szíveli, ha alanyi alapon imádják, és sok egyéb belső bizonytalanság gyötri, de különben állandóan keresi a kapcsolódást a környezete felé. Ez nem mindig sikerül, és nem is tud menekülni a végzete elől.
A forgatási helyek fenségesek, Budapesten forgatták a legtöbb jelenetet, csodás belső képeket látunk a Zeneakadémiáról, az Opera előtti Andrássy útról és a környék egyéb patinás közlekedési helyszíneiről. És kit is érdekel, ha ezek sorra más országok helyszíneiként jelennek meg?
Ettől függetlenül a kamera szabadon mozog Európa-szerte, és a párizsi jelenetek is sokszor tényleg Párizsban játszódnak stb. Maria ritkán kel filmes szempontból életre, de olyankor Jolie profi. És mégse ilyen megközelítéssel nézzétek!
Disclaimer: ma este annyiszor veszett el, amit írtam, hogy azt ember nem tudja elhordani a vállán. Először igyekeztem mindent újra beírni, aztán amikor ismét elszállt, akkor leírtam (egyszer, kétszer, háromszor), amit vissza tudtam idézni. A végeredmény ez a nehezen átélhető jelen állapot. Mellesleg bevonódtam, és tetszett a főszereplők egyfajta naivitása.
A temérdek, főleg Puccini-betét az arra érzékenyeknek fizikai gyönyört fog okozni. Én nem vagyok operaügyben hozzáértő, így nem merem megítélni, hogy ezek a jelenetek mennyire képviseltek minőséget, csak találgatok.
Számomra igen érdekes betekintés volt a nehéz sorsú énekesnő életébe. Az Onassis család persze ebben is benne volt, mint megannyi 20. századi elit történetben. Javukra legyen mondva, hogy ők még ténylegesen hajókat építettek, így nem voltak olyan érdemtelenek, mint sok mai oligarcha. Mert persze ott van az ezzel kapcsolatos áthallás is.
