Az Amikor leszáll az éj lényegében Nicolas Cage Hang nélkül filmje. Posztapokaliptikus világ, kis közösségek, éjszaka támadó szörnyek, fura szabályok és elkeseredett túlélés, van itt minden, amit a zsáner rajongói már kívülről fújhatnak. Benjamin Brewer rendezése nagy meglepetésekkel nem kecsegtet, narratív szempontból ott ér véget, ahol végre érdekes kezd lenni. Kissé olcsónak ható, kézi kamerás, dokumentarista felvételtechnikáján és meglepően ijesztő szörnyein kívül nem sok új dolgot tud felmutatni. Központi szála két tizenéves testvér történetét dolgozza fel.
Bár a film marketingje szinte csak az ő arcát használta, Nic Cage szerepe meglepően elenyésző a történetben, kétlem, hogy pár sornál többet beszélne összesen. Helyette két, eltérő személyiségű fiát követjük, és megismerjük, hogy próbálnak túlélni egy katasztrófa utáni világban. A srácok meglepően ügyesek, színészkedésük hiteles maradt, és nem túl logikus viselkedésük részben kimagyarázható azzal, hogy tinédzserek. Míg az egyikük visszahúzódó egyéniség, de remek technikus, addig a másik szociálisabb, de érzelemvezérelt. Pár egyszerű és tipikus konfliktus bontakozik ki, de a film túlélős vonala szépen rávilágít az együttlét és az emberség fontosságára. Főszereplőink karizmatikusak, és minden szituációban megpróbálnak helytállni, bármennyire kilátástalan is a helyzet. A film nem teketóriázik sokat, és nem csak elmondja, de be is mutatja, mitől kell félni, így aztán tényleg nem nehéz szorítani szereplőinknek.
A történet szerint 15 évvel a társadalom összeomlása után járunk. Bár a film nem magyarázza meg, hogy pontosan mi miatt bukott meg az emberiség ilyen gyorsan, itt ez inkább erény, ami remek horrorelemként szolgál. Csakúgy, mint a Legenda vagyok c. filmben, főhőseink nappal tevékenykedhetnek, éjszaka szörnyek bújnak elő, és a túlélésre csak egy esély van: minél jobban be kell zárkózni. Nem agy nélküli zombik vagy tipikus fantasy szörnyek ólálkodnak a külső sötétségben. Az alkotók tényleg eredeti lényeket hoztak létre, saját mechanikákkal és ijesztő designnal. A horror itt jön be igazán, hisz – mint minden hasonló filmnél – a történet alatt megpróbáljuk dobozokba tenni a lényeket, hogy könnyen meghatározhassuk őket. Hatalmas rovar? Vérfarkas? Emberszerű? Földönkívüli? De a rendező mindig valami újat mutat belőlük, vagy valami olyan meglepő dolgot csinálnak, amit nehezen tudtunk volna elképzelni. Ugyanakkor, amikor a sztori egy pontján egy tüzes golyóvá formálódtak, ami miatt kissé átcsúszott komikusba a hatás. Talán pár döntés még egy ilyen filmhez is túl absztrakt volt.
Az Amikor leszáll az éj minőségét a narratívája és technikai elemei vetik vissza a legjobban. A film éjszakai jelenetei messze túl sötétek, méghozzá olyannyira, hogy pár jelenetben nehéz megítélni, pontosan mi is történik. Túl sok a szanaszét rázott beállítás, még akkor is, ha egyáltalán nem indokolt, mint mondjuk egy vacsorajelenetnél. Ezek a dezorientáló szekvenciák nagyon hazavágják a filmet, és sajnos pár vágási hiba is becsúszik, szereplők néha teleportálnak jelenetről jelenetre, és a szörnyek támadásai is kicsit mesterkéltnek hatnak. Hogy lehet, hogy 15 év után most először próbáltak meg nem az ajtón bejönni? Miért hagy egy közösség egy tizenéves gyereket meghalni? A film világa szintén felvet pár kérdést, melyeken a rendező nagyvonalúan átugrott, a bóbiskoló nézőre hagyva annak megértését. Sosem teljesen világos, mekkora a veszély, így pár szekvencia zavarosnak hat. A dialógusjelenetek is kimondottan gyengék, amikor a két gyerek azt „játszotta”, hogy ki tudja gyorsabban elmesélni a világvégét, szívesen hátba veregettem volna a forgatókönyvírót, hogy ilyen hiteltelen szöveget sikerült írnia.
A film egy egyszerű, sokszor látott dráma a szürkére színezett világban, melyben a túlélés kap központi szerepet. Nem annyira szépen összerakott, mint mondjuk a Hang nélkül, és nem olyan csavaros narratívája, mint a Cloverfield Lane 10-nek, de rokonszenves karakterei és egyszerre hátborzongató és kreatív szörnyei miatt talán egy kicsivel kiemelkedik az olcsóbb posztapokaliptikus filmek közül. Nic Cage miatt nem érdemes megnézni, nem jutott itt neki sok szerep.
60 Amikor leszáll az éj (2024)
A közeli jövőben a Földön a normális élet feltételei megnehezülnek. Paul és két fia, Thomas és Joseph kettős életet élnek – nappal nyugalom, éjjel kínlódás. Egy nap... több»
Szereplők: Nicolas Cage, Jaeden Martell, Sadie Soverall, Maxwell Jenkins, Samantha Coughlan
