Alien-rajongókként nagyon hosszú ideje vártuk már a Romulust. Főleg a kevéssé jól sikerült Covenant után kellett már nagyon egy színvonalas rész, mert az utolsó még 2012-ben készült Prometheus címmel. De a Romulus végre egy jól megrendezett, látványos és hihetetlenül izgalmas Alien-epizód lett. Bravo és elismerés Fede Alvareznek.
Azt mondanám: ennél több izgalmat egyszerűen képtelenség belepréselni 119 percbe. Persze a Romulus közel sem hibátlan film, de tökéletesen megfelel az Alien-elvárásoknak, és mindent megad, amit egy franchise-rajongó elvárhat.
Kapunk fan-service-t, easter egg meglepiket, nosztalgiát és az is jóleső dolog, hogy magyar forgatási helyszíneken ment a film egy része. Nézzük először a pozitívumokat: jó a kezdés, láthatunk egy ipari bolygót, melózó fiatalokkal, akik nagyon szabadulnának már a helyről egy élhetőbb planétára.
Tetszetős és hihető a bolygó megjelenítése, az űrhajó és az űrállomás is. Az azért megmosolyogtatja az embert, hogy a nosztalgia miatt hagyományos kapcsolók vannak mindenhol, noha 2142-ben járunk, messze az érintőképernyők és holografikus fejlettség high-tech világában.
Visszatérve a kezdethez: a fiataloknak az utazáshoz hibernáló kapszulákkal ellátott űrhajó kell, vagyis előbb szerezniük kell olyan berendezéseket, melyek 9 évig mélyálomban tudják tartani őket. Találnak is egy elhagyott űrállomást, melyen műszereik szerint vannak hibernáló ágyak. A teendőjük annyi most már, hogy odamennek, és elhozzák saját hajóikra ezeket, aztán irány egy szebb bolygó.
A feladathoz kell azonban Rain (Cailee Spaeny) és szintetikus barátja is, aki öccse helyett öccse, és a neve Andy (David Jonsson). Mivel a Wayland társaság droidja volt így képes kinyitni az űrállomás ajtóit. Elindul hát a kis csapat az elhagyatott és mindig sötét űrállomásra. Apropó, sötétség: az egész film alatt végig sötét van, ami így első hallásra idegesítőnek tűnhet, de meg lehet szokni kb. a film felétől.
Pozitívum, hogy kapunk hihető magyarázatot arra, hogy miként kerülhettek Alienek a bázisra. Annyi, hogy A nyolcadik utas: a Halál végén az űrbe kilökött dögöt gyűjtötték be, és hozták ide életre kelteni. Mondjuk, az már érdekesebb kérdés, hogy a begyűjtött xenomorfból hogyan nyertek 36 db arctámadót (úgy tűnik, a tojásos dolog itt most kimaradt). Ez azért nem klappol teljesen.
Pozitívak a szereplők is: Cailee Spaeny jól játszik és szerelme, Tyler (Archie Renaux) is hihetően adja a bátor és bevállalós űrvagányt. A horror az űrállomáson gyorsan kezdetét veszi, a 36 db lefagyasztott és alvó arctámadó mind egy szálig felébred, és kezdetét veszi az izgalmas kergetőzés velük.
Igazság szerint a filmben több arctámadót látunk, mint xenomorf Alien-harcost. Ez valakinek jó, valakinek meg rossz hír. A szereplők mindenesetre gyorsan fogynak, végül ott marad szegény Rain és a szintetikus tesója az elhagyatott bázison, mely perceken belül megsemmisül (becsapódik egy bolygó-gyűrűbe).
Raktak azért még két csavart az egészbe: az egyik A nyolcadik utasból ismert Ash felbukkanása, aki persze most is gonosz. Arcát CGI-jal csinálták meg, mert szegény Ian Holm még 2020 júniusában meghalt.
A másik csavar egy groteszk szülés: az eleve terhesen velük tartó Kay (Isabela Merced) egy fura lényt hoz világra. A megszülető valami egy félig ember, félig Alien lény. Ezt mondjuk már kétszer elsütötték: egyszer az Alien 4-ben és aztán a Covenantban is, ahol David teremtett ilyen hibrideket. Most sem néz ki túl hihetően ez a fura keverék, de tényleg emberszerű, és vagy 4 méter magas.
A végső jelenetet nem lövöm le, de izgalmas az utolsó percig. A Romulus egy jó film, főleg a franchise rajongóinak, így nálam az eddig elkészült részeket nézve besorolódik a harmadik helyre a két nagy klasszikus, az 1. és 2. epizód mögé.
Mindenkit arra biztatok – horror kedvelőket és Alien fanokat –, hogy nézze meg. Ja és nagyon nem 16-os karikát érdemel, mert bőven kapunk horrort, vért, halált és mindent, ami mindezzel jár. Értékelésem nem lehet más, mint 5 csillag, mert sokkal több pozitívumot tudok róla mondani, mint negatív kritikát. Hajrá tehát a mozikba, fiatalok!

68 Alien: Romulus (2024)
Egy elhagyott űrállomás elfeledett mélységeibe merészkedve egy csapat fiatal űrgyarmatosító találkozik az univerzum legborzalmasabb életformájával. A producer Ridley Scott, aki... több»
Minden Alien filmet többször láttam, de ez csak Alien katyvasz, amatőr gyerekszinészekkel, helyenként nem jól kivitelezett 3d grafikával ,messze elmarad az elvárt Alien színvonaltól. Akinek vannak igényei, az biztos megérti, miért vagyok csalódott.