A Magyarázat mindenre a hazai néplélek és Zeitgeist érzéki keveréke egy olyan drámában, ami szerintem minden magyart megérint valahogy. Reisz Gábor valahogy felülmúlta magát ismét, pedig ezúttal egy jóval nehezebb téma feldolgozásába vágta a fejszéjét. Nem foglal állást, csak bemutat egy elborult szituációt és annak elkeseredett szereplőit, és valamennyire nyitva hagyja történetét, nekünk hagyva az interpretálás lehetőségét.
A film több különböző szereplőt követ, az ő napjaik között mozgunk fel-alá, miközben megismerjük életüket és dilemmáikat. Viszonylag kevés jelenetből épít meglepően komplex és sokoldalú szereplőket, akik a kliséktől távolabb nem is lehetnének. Emellett a történet hihetetlen gyors tempóban halad, és egy tökéletes tetőpontba viszi a nézőket, melyben szereplőink ütközése magával ragadó és katartikus, mindez úgy, hogy végig autentikus marad.
A történet Ábelt követi, aki megbukik a történelem érettségin. Tanára, hogy oldja a feszültséget, a rajta maradt kokárdájáról kérdezi. Ez az apró gesztus egészen odáig csavarodik, hogy a tanár a kirúgáshoz közel kerül, a kokárdás történet, melynek valóságos elemei felszívódnak, ahogy saját útra indul a médiában, nemzeti dilemmává válik. Ez egy nagyon komplikált történet, melyet annyi módon el lehetett volna rontani, mégis a rendező remekül viszi jelenetről jelenetre a figyelmünket. Karakterei mind eltérő módon kezelik a történéseket, és bár központban Ábel marad, ő csak a konfliktus egyik szereplője.
Számomra a film arról szól, mennyire saját ideológiánk rabjai vagyunk, és mennyire képtelen az ember objektíven vagy érzelmek nélkül kezelni a vele történt eseményeket. Ábel apukája a kokárdás dolgot egyből libsik antimagyar kiállásaként fogja fel, mindezt úgy, hogy saját munkatársa is külföldre készül, melynek okát meg sem próbálja megérteni. Ábel tanára ezzel szemben képtelen higgadtan hozzáállni az őt ért támadásokhoz, és nagyon hamar felemeli a feszültséget minden jelenetében, öncélúan, csak saját gondolataira figyelve, családjára fittyet hányva. Ábel eközben egyre mélyebbre süllyed saját hazugságába, melynek már saját maga sem érti a lényegét, és képtelen szüleivel vagy másokkal beszélni. Nincs Magyarázat mindenre.
Nyilván, ha nem érdekel a politika vagy a társadalmi ellentétek, ez nem lesz a filmed, és külföldieknek is valszleg totál értelmetlennek hathat. A sztori nagyon is a bennünk rejlő feszültséget mutatja be, és ezt a kilátástalanságot a fiatalság nyakába rója, azzal, hogy főszereplőjét egy középiskolásnak tette meg.
A film nem tökéletes, lezárása sajnos furcsán oldja fel főhősünk dilemmáját, én nem egy ilyen konklúziót gondoltam ennek a történetnek. Talán a rendező nagyon nem akart állást foglalni még a karakterfejlődés tekintetében sem, de ebben az esetben semmi szükség sem volt erre a jelenetre. Apróság, de belezavar az odáig vezető történetbe, kissé.
Összefoglalva, kevés ilyen film van, ami ennyire rólunk szól, anélkül, hogy vádaskodjon vagy lehordjon. Az indie-dokumentarista filmkészítés is szerintem szépen segíti ennek a kialakítását. A zenei választás is remek, bár az elég tipikus Reisz Gábor-os megoldás volt. Ajánlom!
75 Magyarázat mindenre (2023)
A Magyarázat mindenre valósághű képet ad egy szétszakított nemzetről, egy 18 éves fiú botrányos érettségi vizsgáján keresztül ragadva meg egy megosztott ország lényegét. több»
Szereplők: Sodró Eliza, Znamenák István, Kizlinger Lilla, Dániel Kiraly, Hatházi András
